Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VI. fejezet: Egyházi közéleti tevékenysége Budapesten
82 pesti unitárius egyházközség örömnapja" c. írja meg (K. M. 1887. 276—277. 1), hogy a főváros törvényhatósága beleegyezett abba, hogy telkükön a templom és papilakon kívül bérházakat is építhessenek. Erős a hitük, „hogy a magyar fővárosban lesz magyar unitárius templom és ha ez lesz, lenni fog egy hazafias, tiszta magyar és idővel erős unitárius egyházközség.“ A református Bük Lászlót hálával emeli ki, hogy az Unitárius Kis Könyvtár egy füzetét a maga költségén nyomatta ki s a legelső eklézsiái rendszeres könyvtárt számukra ő alapította. Ezért megérdemli, hogy neve s az unitárius szivekben a tisztelet és hála érzelme örökre fennmaradjon. Budapesti levelek címen állandóan értesíti (K. M. 1888. 48—52, 117—121, 195—199.) helyzetükről, reményeikről, törekvésükről „odalenn való hitrokonaikat“, hogy a nagy célért áldozatkészségüket fölkeltse. Az 1868—71. évi kicsiny kezdettel szemben vigasztalást és bátorítást talál az állapotokban. Az az aggodalom, hogy lassú a szaporodás, hogy nincs ifjú sarj, súlyából máris sokat vesztett. Bízik, hogy „az unitárizmus életfájának nem fog megfogyni termő ereje. Az utolsó 6 év anyagi erősödésüket is igazolja. Buzogány halála után az a véleménye, hogy minket a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban nem gyakornoki, vagy fogalmazói, hanem egy előkelő állás illet. Második levelében így buzdít áldozatra: „Legyen minden méltó ahoz a szép valláshoz, mely szivünkben él, melyért annyit szenvedtünk s melynek jövőjében bízunk.“ Harmadik levelében számbeli lassú, de folytonos gyarapodásuknak okául adja a nősülhetést, amiért annyiszor, annyian támadnak, aztán a hitelvek vonzó erejét és a kitéréseket. A lelkek toborzásával is vádolnak, de igaztalanul, mert az unitárizmus, mely az akarat elhatározásának abszolút szabadságát hiszi, már elvben kizárja azt. Két évvel később (Levél a fővárosból. K. M. 1890. 52—55.) azt panaszolja, hogy mint másutt, nálunk sem járják eléggé a templomot s hibáztatja, hogy a tisztviselőtől megvonják azt az órát. „Nem kellene irtogatni a szivekből annak különben is kihalóban levő csiráját“, mert a társadalom szörnyű bűnei összefüggésben vannak ezzel. Az egyház létesítése szükséges, időszerű és „magában szép jövő zálogát bíró kezdeményezés volt“, számuk, ha lassan is, folytonosan növekszik, tőkéjük gyűl, az átállások kielégítők, vissza- és kitérő aránylag kevés. Az egyházközség megbízásából megírta a
