Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VI. fejezet: Egyházi közéleti tevékenysége Budapesten
81 ségünket s buzdítanak a törekvésre." És hadd idézzek még az eklézsia köszönő iratából egy gyönyörű gondolatot: „A köszönet és hála érzelmeit Isten — úgy látszik — épen arra teremtette, hogy örök fizető adósává legyen a jótékonyságnak és emberszeretetnek. “ A státustól elvárja, — írja a püspökhöz — hogy a templomépítésre legalább 3—4000 frtot ad önként (1884. III. 16.). Ha a templomot megépíthetnők, ez 50000 embert adna nekünk egykét tized alatt. (1888. IV. 3.). A gyűjtésről nyilvánosan számolt be, hogy a híveket adakozásra bírja.2 Nagy elismeréssel emeli ki Székely Ferencet, „ki egész egyházunkban első helyen áll buzgóság és elért siker tekintetében.“ 11 darab könyvet, á 100 frt, gyűjtött tele. A gyönyörű templomhely megnyerésére ő tett legtöbbet, ő készíttette el a tervet és rajzot. „Példáján mindnyájan okulhatnánk s javulhatnánk. Ez érdemlett megrovás alá magamat is belevonom. De most örvendek, hogy kissé megjobbítottam magamat.“ És beszámol egy gyűjtőkönyv 100 írtjával. Nagy dolog volt tőle nagy elfoglaltatásában, de ha későn is, megtette, „mert közügy s szolgálni azt becsületben járónak tartom. Szégyenlettem volna a buzgók sorából kimaradni.“ Sok gyönyört okozott fáradságos vállalkozása. Izgatott az unitárizmus mellett, beszélt történetükről, elmondta, hogy elveszítik a telket, ha nem tudnak építeni. Csak három tagadta meg kérését. Nem pirult el, csak kis eklézsiájukat sajnálta „s az unitárizmus iránti ragaszkodása erősebb lett, mint volt valaha.“ Kellemes volt tapasztalnia sokfelől az unitárizmus iránti rokonszenvet. Egy kedves református barátja beszélgetés közben azt kérdezte tőle: ugyan miért nem lesztek ti unitáriusok kálvinistává, hiszen mily kevés a különbség közöttünk. „Azért, — felelte — mert nem akarunk a fejlődés útján visszamenni. Legyetek ti unitáriusokká, az előhaladás lesz. Az egész világon minden halad, tudomány, művészet, ipar, hadászat, semmi sem áll, csak a ti vallásotok és a katolikus. Kíséreljük meg az egyesülést.“ Aztán még két gyűjtőkönyvet kért s gyűjtött tele. Résztvett Kohn Sámuel főrabbi is a gyűjtésben két könyvvel, aki Péchy Simon zsoltárfordítását az ő közbenjárásával kapta meg a székelykeresztúri gimnázium könyvtárából. 1887-ben „A buda-2 Egy 100 frtnyi templomalap története. K. M. 1886. 36—41. Egy más 100 frtnyi alap története. U. o. 110—114. 6
