Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

V. fejezet: Kövnytára eladása a székelykeresztúri gimnáziumának

76

Gombos Sámuel kimutatásában 1. K. M. 1877. 192. 1. és Sándor János idézett könyve 311—313 1. Az összegyütött összeg 1526 írt 36 kr. Az 1897/98. évi Értesítőben Sándor János így emlékezik meg Jakab Elekről: „Az elhunyt egyike volt a legbuzgóbb, munkás íróknak, a legnagyobb hon- és egyházszerető embereknek; de egyike volt azoknak is, akik az intézet iránt a legmelegebben érdeklődnek. Nemcsak szóval, tollal, de tettel, áldozattal is előljárt. Látható ez Aranykönyvünk ben is (szintén az ő ajándéka). 1876-ban csaknem potom áron adta nagybecsű könyvtárát a gimnáziumnak 1500 írtért s azután egészen haláláig 2180 drb. könyvét ingyen ajándékképen, amely könyveknek összes értéke 1050 írt 43 kr.“ Még csak Ferencz Józsefhez intézett (1896. XII. 28.) egyik leveléből idézem e jellemző sorokat, melyekből kiérzik a kolozsvári iskola kiépítése ügyében elfoglalt álláspontja: „Keresztúr hát ismét csalódott. Szegény Keresztúr, miért is ő székely ? Miért van ő oly messze a központiaktól ? Miért oly alárendeltek másoknak — nekem nem — érdekei ? Kicsiből kicsi lesz. Ott nincs elég fizikai és morális erő, ez van a bajok fenekén. Ha én püspök lennék, én talpra állítanám. Modernizálni kell azt a gimnáziumot, hogy ne legyen oly igénytelen, ne húzódjék úgy meg. Szebb épület. Teljes, mértékütő tanári kar jó fizetéssel, hogy imponáljon a külső és a belső egyaránt. Különben csak a régi vizhordó pipe lesz a nyájban. Szegény Keresztúr, nem érem meg derekas reformját. Pedig abban az ábrándban adtam oda ingyen Mike és a magam nagy könyvtárát. Igen, ingyen. Mert az idén beküldendő ajándékkönyveim — úgy hallám — megütik azt az összeget, amit nekem 20 év előtt a kollégium fizetett.“

Jakab Elek dec. 28-án irta ezt s az „idén beküldendő“ könyveiről tesz említést. Egy félév múlva meghalt. Nem akadtam nyomára, hogy 1897 első felében küldött volna még könyveket. De a fennebb közölt adatok szerint is az ajándékkönyvek értéke majdnem megközelíti az 1876. évi 1500 frt vételárat. Ilyen nemes módon szolgálta testvére emlékezetét s fejezte ki háláját azon intézet iránt, melyben tudása alapjait megszerezte.