Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

II. fejezet: Nemzetébresztő munkássága az abszolutizmus alatt

47

nak a szociális és tudományos közmunkássági téren való egyesítésére és megszilárdítására célzó hazafias munkáiban segédkezés végett maga mellé vett, a politikai üldözések sanyarú éveiben biztos menhelyet, vendégszerető hajlékot s alkalmat adott arra, hogy hazánk történetének alapos tanulmányozása, valamint alkotmányunk visszaállítása után, hivatali helyzetem és időnként nyilvánossá lett történelmi dolgozataim által folyvást lelki hajlamaim szerint munkálkodhatva, képessé legyek a nagyobb tudományi értékű, önálló művem megírására.“ Toldy Ferenc és Kazinczy Gábor c. tanulmányában meg azt mondja az 50-es évekről: „Ez időben én szerencsés voltam gróf Mikóval oly viszonyban lenni s bizalmát oly mérvben bírni, mint nem sok ember a két országban: házánál laktam, irodalmi, szociális, politikai, sőt egyházügyi munkásságában is résztvettem. Nem volt előttem rejtve semmi köznek szánt gondolata, terve, törekvése. Sőt megkérdezett minden iránt, ami bensőjében és körülötte történt. Kétségbevonhatatlan tények s kezeimnél levő eredeti levelek igazolják ezt, a köztudat el nem hallgattatható tanúskodása mellett ... A gróf ezenkori, sőt 1846-ban királyi kincstárnokká választásától kezdve, mikor én vele viszonyba jöttem, haláláig tartott politikai és irodalmi, egyházi és társadalmi téren való munkásságát s Erdély történetére alkotó és alakító, vezérlő, sőt teremtő befolyását emlékezetben fogom én hagyni, dokumentálva, de későbben“.

Sajnálni lehet, hogy ezt a szándékát nem valósíthatta meg. Mikó akkor az erdélyiek előtt az a fényes név volt, amelyre mindenki nézett, az a mentő horgony, kibe mindenki reményét vetette. Ha ő egy ügy mellett nyilatkozott, oldalán állott Kolozsvár s az egész erdélyi magyarság. Őt megnyerni annyi volt, mint Erdély szavazatát bírni. Az ötvenes éveket Erdély politikai és társadalmi történetében méltán lehetne Mikó korszakának nevezni.

Kissé ismertetni kell az akkori helyzetet, a magyar társadalom közhangulatát, hogy rendkívüli nemzetébresztő munkásságának nagy jelentőségét megérthessük. Az ostromállapot 1849—54-ig tartott. 1850-ben Erdélyben csak egy lap volt, melyet Makoldy Sámuel 1849 nov. 16-tól 1850 júniusáig szerkesztett. 1850 október 1-én megindult Berde Áron szerkesztésében a Hetilap, de tartalma kizárólag gazdasági, ipari s kereskedelmi kérdések. 1855 tavaszán, pártolás hiánya miatt, megszűnt, mert össze-vissza cseveghetett mindenről, de politi-