Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
31 peknek, vallásfelekezeteknek és nemzetségeknek még a sírban, az örök nyugalom és a tökéletes egyenlőség országában is, egymástól elkülönzését oly előítéletnek tartom, mely felett a józan ész kárhoztató ítéletét immár kimondotta“.17 Budapesten sokat betegeskedett, amit részben pihenést nem ismerő, mértéktelen munkásságának lehet tulajdonítani. 1875. I. U’-én írja: szomorú napjai voltak, mert azt hitte, hogy látásának s ezzel kenyerének is vége lehet. Nem lesz baj, de csak úgy, hogy éjszakáznia nem szabi d s nappal is órákig kell pihentetnie szemeit. Az év végén is (XII. 9.) panaszol, hogy sokat betegeskedik, szédül a feje s munkaereje meglankadt. 1876. elején (II. 19.): többet betegeskedem, mint élek egészségben. Végén (XI. 30.): Ti betegen dolgoztok-e? Én igen. De a földön tán nincs még egy oly boldogtalan, aki azt tenné. Én vért pökve írtam Kolozsvár történetét, úgy a Királyföldi viszonyokat, bedagadt torokkal, szinte megfulladva két ízben Krizát. Dávid Ferenc könyve nyomtatásában betegség gátolta {1879. III. 17.), mely mint a lopó, oly titkon és hirtelen szokta meglepni s ismét eltávozni. 1883. III. 18-án írja: „folyvást rosszul vagyok. Most sem birom a tollat, reszketnek lábaim, minden idegzetem lazul s omlik szét. Úgy látszik, gyökeresen megingott egészségem.“ Aug. 14-én teljesen kimerülve, neje s gyermekei aggódó kérésére megy Korondra gyógyulni, amit nem remél, de mert sürgetik, megy. 1888 első három hónapját betegen töltötte ő is, neje is (IV. 3.). Mikor felgyógyultak, Juliska lánya lett beteg. „Az Istenért, mint lesz nálam, ha én nem keresek! Iszonyú. A nap hanyatlani kezdett. Sorsom mind kedvezőtlenebb. Kedélyem kezd megtörni.“ 1897 jul. 22-én halt meg. Az E. K. Tanács a következő napon ülést tartott s „mély megilletődéssel vette tudomásul, hogy egyházunknak egy kiváló vezértagja meghalt. Midőn fájdalmának kifejezést óhajt adni, egyszersmind jegyzőkönyvbe venni hálás elismerését azokért a nagy szolgálatokért, melyeket főleg az irodalomban szerzett egyházunknak azzal, hogy a történelem kiváló alakjai, főleg első püspöke életrajzát megírta és azzal az utókor kegyeletét, hálás tiszteletét, az elhunyt nagyok iránti ragaszkodását és szeretetét egyházunkhoz nagy mértékben biztosította.“ Temetésén az egyház képviseletében Kovács János 17 Ürmösi Kálmán: A szentgericei unitárius eklézsia. K. M. 1894. 161.1.
