Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

XVII. fejezet: Unitáriussága

236

avatkozását elutasítja, eredetét és hivatását tagadja meg. Az az ódon dogma, mely szerint a keresztény vallás a Jézus istensége tanán alapszik s megdöntése azt döntené meg, nem illik bele a Kant, Spinoza, Strauss és Schleiermacher korába. Strauss szerint „a názáreti Jézus személye és az Isten világbeli megtestesülése, egysége és összesége lehetetlenség.“ Ugyanezt hirdette Dávid Ferenc is, 300 esztendővel előzve meg korát. „A raciónálizmus elve az ész felsőbbsége minden, — még a reveláció felett is.“ Veszély Károly4 a reformációt mereven elutasító elvi álláspontjáról bírálva Jakab Elek könyvét, azt mondja az unitáriusokról, hogy az isteni kijelentést eldobva, a racionalizmus karjai közé vetik magukat s Strauss, Kant és Spinoza elvei nyomán akarják tökéletesíteni a kereszténységet, amely „abszolúte tökéletes s melyben lényegi haladásról szó sem lehet.“ „Ennek az irányzatnak napjainkban Jakab Elek nevezetes történetírónk s tisztelt barátom a főképviselője, sőt hordnoka is, ki Dávid Ferenc életrajzának keretében annak tévtanait is igazolni, az unitárius hitvallást ezek szellemében fejleszteni törekszik.“ Ferencz Józsefhez irt leveleiből (1894. VI. 16 és 1895. VII. 16.) tudjuk, hogy e könyvéről irt bírálatokra válaszolni készült, még pedig maradandóbb értékű tanulmánnyal. Kár, hogy nem készült el, vagy nem adta közre. Legalább én nem akadtam nyomára.

4 Az unitáriusok Erdélyben. Gyulafehérvár, 1837. Az erdélyi r. k. irodalmi társulat kiadványai. Vili. 1—82. 1.