Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

XVIII. fejezet: Jelentősége

XVIII. FEJEZET.

Jelentősége.

Hogyan ítélte meg és értékelte az unitárius irodalom Jakab Elek ama szolgálatait, melyeket az unitárius vallás és különösen az egyháztörténelem érdekében tett? Miben látta jelentőségét? Ferencz József három alkalommal foglalkozott Jakab Elek érdemeinek méltatásával. Először az 1897. évi főtanácsra előterjesztett jelentésében, hol Brassaival együtt egyházunk „világító tornyának“ mondja, ki bevilágított egyházunk történelmének sok homályos zugába és kiemeli forró szeretetét egyházunk és vallásunk iránt, kinél senki jobban nem szeretheti egyházát és vallását. Aztán halálának első évfordulóján fejezi ki tisztelete, hálája és szeretete soha el nem enyésző érzelmeit emléke iránt s kiemeli jellemben ép és egész emberségét, eszményi célokért küzdő és lelkesülő egyéniségét s részünkről eléggé nem méltányolható egyházirodalmi munkásságát. És végül hamvainak hazaszállítása alkalmából síremléke felavatásán. Főtanácsi hivatalos jelentésében ezeket mondja Brassai halálának bejelentése után közvetlenül: „Mintha a halál egyházunk világító tornyait indult volna kioltogatni. Mert hogy Jakab Elek világító torony volt egyházunkban, azt senki sem fogja kétségbevonni, aki nagyszámú műveit s ezek között egyházunk történetére vonatkozó irodalmi munkásságát ismeri. Ha Jakab Elek egyebet nem írt volna, mint Dávid Ferenc emléke c. művét, nevét ezzel is halhatatlanná tette volna egyházunkban. De János Zsigmondon elkezdve, le egészen napjainkig, hány nagy és jeles emberünknek a sírján gyújtott örökké világító szövétneket. Ahol erre tér nyílt, nem mulasztott el egy alkalmat is tollát egyházunk és vallásunk érdekében felhasználni. S amily melegen írt, ép oly melegen is érzett azok iránt. Miután szeren-