Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVI. fejezet: Lelki alkata
218 ebédjét nem leülve fogyasztotta el, hanem kapája nyelét a földbe szúrva, tányérját a kapára tette s fennállva ebédelt, hogy annál gyorsabban foghasson megint munkájához. 1866 aug. 10-én írja Filep Elek barátjához panaszolva, hogy el van fáradva: „Minden nap írni 20—30000 betűt s elolvasni ugyanannyit, — megölné Herculest is.“ Ez értelmi, érzelmi és akarati együttesből alakul ki jelleme Ferencz József, Jakab Elek egyik legmegértőbb, szellemiségét, egyházirodalmi munkásságát legjobban ismerő és méltányló barátja,-'életrajza megírását nemcsak azért tartotta szükségesnek, mert megérdemli, hanem azért is, mert mint „jellemben ép és egész ember“ jellemképzésre szolgálhat. Ez a szempont Jakab Elek lelki alkata megrajzolásában kiemelkedő fontosságú. A közélet emberénél mindig az volt, de különösen az napjainkban, midőn mind inkább fogy a száma azoknak, akik a köz szolgálatában a köz java és előmenetele érdekében küzdenek s nő azoké akiknél a magánérdek minden úton és eszközzel való szolgálata és kielégítése a döntő szempont. Jakab Elek egyházi, közéleti és irodalmi munkássága például szolgálhat arra, hogy lehet egy hosszú életet fáradhatatlan és pihenést nem ismerő tevékenységben eltölteni úgy, hogy abból csak a közre áradjon áldás s magának és családjának csak épen hogy biztosítani tudja a szűkén kimért mindennapi kenyeret. Ó a tiszta erkölcsi idealizmus levegőjében élt s csak abban érezte magát jól és otthonosan. Irtózott az utilizmus és megalkuvás minden formájától, elvileg és gyakorlatilag is. A jellem fogalmát elemezve1 azt mondja, hogy határozottság, egység, következetesség és szilárdság adják tartalmát s alapját az erény, vagy ami ezeket együtt fejezi ki: az erkölcsösség. Határozottság arra nézve, mit tartsunk jónak és rossznak, egység házi és polgári életünkben, következetesség meggyőződéseinkben és tetteinkben, szilárdság hazafiságunkban s a becsület útján. A jellem az, ami a naprendszerben a nap. A föld középpontján a vonzó erő. Nehezen megszerezhető, könnyen elveszíthető. Egy élet kell rá, hogy magunkévá tegyük, egy perc, hogy elveszítsük, mi, ha megtörtént, többé soha jóvá nem tehető. A jellemet, mint az ártatlanságot, csak egyszer lehet elveszíteni. Jakab Elek élete pályájának minden emelkedő lépcsőjénél 1 V—i, A jellem. Nefelejts. 1866. 34. sz.
