Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
19 e dallamokat. Sokan voltunk protestánsok, de azért nekünk égi enyhülést adott e templomban való áhítatoskodásunk. Fogságunk legszomorubb napja az volt, midőn e klastromból elvittek.“ Szebeni fogságában értesült arról, hogy Schmerling felhívta Deák Ferencet az osztrák igazságügyminisztérium magyar osztálya vezetésére. Deák határozottan kijelentette, hogy erkölcsi lehetetlenség részére közügyekben cselekvőleg résztvenni. E nyilatkozat Batthyáni kivégzése után nemsokára nyilvánosan megjelent s a nem-szolgálás, a közhivatal nem-vállalás azonnal jelszó lett országszerte. „Én több társaimmal a szebeni katonatömlöcben olvastam el, lemásoltam, máig tárcámban tartom s akkor becsületszóval fogadtuk, hogy alkotmányellenes kormányt nem szolgálunk. És a sok közül nehányan szavukat nagy önmegtagadás, sanyarú nélkülözések között 1861-ig megtartottuk.“ Szebeni jóakarói és ismerősei közé tartozott Ágotha János rajztanár. Midőn édes anyja, „az anyák legjobbika“ börtönében felkereste, lefestette őt. 1850 ápr. 26-án jó emberei közbenjárásával és jelentékeny összegű pénz segítségével kiszabadult. Nevét a kincstári hivatalnokok sorából törölték s szülőfalujába internálták. Ez időből elmondom életének egy közérdekű mozzanatát saját leírása alapján. Orbán Balázs, a Székelyföld leírásában a Horváth-Makkféle forradalom felfedezőjéül Kisgörgényi Bíró Mihály földbirtokost nevezte meg, aki ezért pert indított ellene, de a bíróság örbáni 1871-ben felmentette. Jakab Elek Orbán Balázsról szóló emlékbeszédében (Emlékbeszéd báró Orbán Balázs felett, 1890.) elmondja, hogy amit ő könyvében fentartott, személyes tudás alapján igazolja és elmondja a következőket: 1851-ben agy szeptemberi délután Bírótól, mint régi ismerősétől levél érkezett hozzá, hogy a szentgericei intelligens honvédekkel menjen le hozzá Kisgörgénybe barátságos beszélgetésre és vacsorára. Összeszedte társait. Ötön voltak: ő, Gál Zsigmond (e sorok írójának édesapja), Gál István, Cseh József és Nagy Ferenc. Hogy a faluban gyakran cirkáló csendőrök figyelmét elkerüljék, nem a rendes úton, hanem a réteken mentek a közbeeső Harasztkertk és Vaja érintése nélkül. Estefelé hátul a kukoricáson jutottak be a gyümölcsöskertjébe s onnan a házába. Biró várt rájuk, de meglepte az, hogy gyalog s a kapu helyett hátul a kerten érkeztek. Írott leveleket s nyomtatott proklamációkat vett elé, elmondta, hogy azokat azért 2*
