Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XV. fejezet: Iskolai és iskolatörténeti tanulmányai
214 hogy csak ezt, vagy azt a kiadást szabad használni. A háttérben ott vannak az ütköző anyagi érdekek. Szükségesnek tart oly intézkedést, mely a kiadások sűrű egymásra következését szabályozná, vág megszüntetné. A másik hiba, hogy a növendékeket túlságosan elhalmozzák tárgyakkal. A szellemi képességet a testi gyöngülés árán szerzik meg. A tantárgyakban nem választják el a lényegest a lényegtelentől s valóságos rejtélyeket adnak feladatul, ami megrovást érdemel, nem dicséretet. Ugyanez évben a népnevelés akadályairól értekezik. (Népnevelésünk némely akadályai. Néptanítók Lapja. 1882. 33. sz.) Ezek az akadályok : a különböző nemzetiségek, melyek létüket féltik s a magyar nemzet államalkotó jogát elismerni vonakodnak. A kormány vezérelve nem a kényszer, hanem az önkéntesség. Második: a sokféle vallás és a hitfelekezetek féltékenysége. Ma a felekezeti iskolák nem térítő intézetek s a népneveléstől nem lehet félteni a vallásokat. Harmadik: a felekezeti iskolák. A népiskolák vallásosan nevelnek, de felekezetiesen nem. Az a nézet, hogy csak ez, vagy az a hit üdvözít, rég elavult. Bajos felfogni, hogy gyönge anyagi erejű felekezeti iskolát hogyan képes valaki fenntartani akarni egyedül vallásos nevelés okából, mikor látja, hogy a növendékek összes egyéb nevelési és oktatási érdekei kárt szenvednek. Akadály a szegénység is. Ki csodálkozik azon, ha a szegény ember szorgos nyári munka idején nem iskolába küldi gyermekét, hanem aratóba, vagy szénacsinálni? Télen jóval kevesebb az iskolába nem járók száma, mert nincs mezei dolog. A tankönyvek s taneszközök drágasága és nagy száma is akadály. És végül a képzett s alkalmazást nem nyerő emberek számának növekedése, miért a néptanítók lelkiismereti kötelessége volna meggyőzni a népet, hogy komoly tudományos pályára csak kitűnő tehetség és készültség való. Fejezzük be ezt a fejezetet azzal, hogy meghatott lélekkel méltatja Eötvös halhatatlan érdemeit,1 mert a magyar népnevelés új korszaka tőle, a magyar nép legjobb barátjától, indul ki. „Megrázkodik bennem a lélek, mondja, mikor rágondolok Eötvösnek ezelőtt 10 évvel a M.Tud. Akadémiában mondott elnöki beszédére, mely hattyúdalaként hangzott el: csak értelmi túlsúly által tarthatjuk meg utódainknak elődeinktől szerzett hazánkat.“ 1 Emlékezés br. Eötvös Józsefre. Néptanítók Lapja. 1885. 23. sz.
