Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XVI. fejezet: Lelki alkata
XVI. FEJEZET. Lelki alkata. A lelki élet három síkja: az értelmi, érzelmi és akarati Jakab Elekben olyan szép összhangban egyesül, melynek eredménye egy „jellemben ép és egész ember.“ Fajának minden kiváló tulajdonsága és erénye egyesült benne. Elméje nyílt és fogékony minden szép és nemes iránt, felvértezve a tudásnak nem közönséges kincsével s megáldva egy szinte bámulatos emlékező tehetséggel, amelynek hűen és készségesen állanak rendelkezésre a lelkében elraktározott képzetkapcsolatok. Legtermékenyebb írónk, kinek történelmi, irodalmi, jog- és vallástörténeti és társadalmi művei, értekezései és cikkei szinte egymást érik. Mintha életelve volna: nulla dies sine linea. Felfogása gyors, szeme éles. A régi történelmi források nehezen olvasható útvesztőiben és homályában fáradhatatlan szorgalommal és türelemmel mélyed el s olyan sötét zugokat is megvilágít éles szeme, ahová mások látása be nem hatol. Tudományának hű, szenvedélyes és szerelmes alattvalója, néha jogosult vagyoni érdekei és egészsége hátrányára is. Minden külső inger és benyomás iránt rendkívül fogékony. Fogékony, szenvedélyes, szangvinikus, szalmaláng temperamentum, amely amilyen gyorsan és átmenet nélkül fellángol, épen oly gyorsan ki is lobban. így jellemzi őt egyik kortársa és kritikusa, Deák Farkas s e jellemzéshez mi is fenntartás nélkül hozzájárulunk. Mint feltétlen jóhiszemű emberben nincs semmi benne a bosszú érzéséből, de ez adottsága szükségképen hozza magával, hogy az életben, az emberekben és reményeiben sokat kell csalódnia, ő maga jól ismerte e természetét s már egész fiatal korában (1844. V. 4.) Gál „Sigó“ barátjához, későbbi sógorához, írt levelében egészen hűen s őszinte nyíltsággal jellemzi magát^„Én
