Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XIV. fejezet: Magyar, angol-amerikai és lengyel unitárius érintkezések
XIV. FEJEZET. Magyar, angol-amerikai és lengyel unitárius érintkezések. Jakab Elek megírta a magyar, angol-amerikai és lengyel unitárius érintkezések történetét is. Az angol-amerikai és magyar unitárius érintkezések történetének 1 ismerése kívánatos felfogása szerint azért, hogy a jelennek tájékozást, a jövő fejlődésének biztosabb irányt s a lassan, de folyvást terjedő hitvallás követőinek és barátainak az óceánon innen és túl önbizalmat, bátorítást és erőt adjon. És rámutat arra, hogy 1713-ban Kászoni Bornemisza János udvari alkancellár III. Károlynak azt javasolta, hogy az unitá" riusok teljes kiirtása lehetséges, mert külföldön nincs pártfogójuk s vallásuk iránt rokonszenv, mert egy országban sincsenek híveik, fejedelmek és törvények őket nem védik.“ (K. M. 1875. 399. 1.) Erre elkezdődött az üldözés, elszegényítés és sanyargatás minden módon, míg II. József s az 1791/92. évi országgyűlés meg nem szüntette. Az angolokkal való érintkezés 1821-ben kezdődött. Két jeles emberük megküldötte „Az Angliában élő unitáriusok hiitörténetének és jelen állapotának rövid előadása“ című művet a teológia tanárának, Sylvesternek, aki beadta azt az egyházi tanácsnak. Viszonzásul az ő neve alatt az erdélyi unitáriusok történetét, hitvallását és akkori állapotát feltüntető levelet írtak s közölték az örömhírt az esperesekkel is. De csak 1825 jún. 17-én küldötték el Londonba Asplandés Fox uraknak. A késedelem oka az lehetett, hogy a cenzúrától tartva s a titkos társaságokban részvételt tiltó rendelet miatt aggódva, 1 Magyar és angol-amerikai unitárius érintkezések a század első felében. K. M. 1890 és 1891.
