Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XIII. fejezet: Egyháztörténelmi tanulmányai
193 éneket vett át a katolicizmustól. Nem is lehetett máskép, mert rohamos volt az átalakulás, nem voltak kiforrva a megujhodó vallásos eszmék, évtizedekig nem tudtak megállapodásra jutni a különböző konfessziók hívei s kénytelenek voltak a létezőnek nagyjában és kíméletesen átalakítására. Az unitáriusok nem szégyenük megvallani ezt a tényt. Uzoni-Fosztótól tudjuk, hogy alkotta meg Dávid Ferenc és Heltai az első (helyesebben: második) unitárius énekeskönyvet. Elővették Dávid zsoltárkönyvét, a Gergely-féle Officiarium alkalmasnak látszó énekeit, Luther német psalteriumát, a lengyelek zsoltárkönyvét s ezekből kiválogatva alkották meg az énekeskönyvet. Tanulmányát azzal végzi, hogy a vitás kérdés énekeskönyv-irodalmunk teljes anyagkészlete nélkül el nem dönthető, aztán a reformáció sok latin szöveget vett át, eleinte sokat dallammal együtt, melyeket lassanként pótolnak megfelelőbbekkel. És végül: unitárius énekeskönyvek bővebb és tüzetes kutatása mellőzhetetlen. Minden alkalmat megragad arra, hogy az unitárius vallást és egyházat megtámadtatások ellen védje. Az anabaptistákról írt tanulmányában (Erdély és az anabaptisták a XVII—XVIII. században. K. M. 1876. 1—14. 1.) rámutat arra, hogy e kifejezést alkalmazták az unitáriusokra is keletkezésük legelső időszakában 1566—71-ben, midőn tekintélyesebb hívei közül némelyeknek a keresztség felőli tanai az anabaptisták keresztség felőli tanával találkoztak. De ez egyéni felfogás sohasem lett hiteikké s az unitáriusok a többi vallások híveivel egyezőleg a kisdedek keresztelése hitcikkében állapodtak meg s konfeszszióikban e tan van beiktatva. Akik lehát az unitáriusokat e névvel illették, mint pl. Jankovich Miklós (A socinianusok eredetéről s Magyarországban volt eklézsiájokról), vagy tudatlanságot árulnak el, vagy rosszakaratot tanúsítanak irántuk. „Az ő tanaik, egyházigazgatási és hitrendszerük önálló és szerves egész voltát elvitatni, vagy más bármelyik keresztény hitfelekezeti árnyalattal cserélni fel, — a történelmi nyomozás már ma általánosan ismert pozitív eredményei megtagadásával, igazságérző embernek nem lehet és nem szabad.“ 13
