Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XII. fejezet: Unitárius jelesek életrajzai
175 kér s maga is gyűjti azokat egy később írandó életrajzhoz. Halála hírére írja (1875. III. 26.) Kovács Jánoshoz: „összeomlott szerető lelkem a fájó benyomás alatt, könyhullatásban keresett enyhülést a szív, melynek az ő nemes barátsága s családjának szíves szeretete oly nagy kincse vala.“ Máskor: (1875. IX. 28.) „én őt emlegetni, könyezni és fájlalni halálomig fogom.“ Máj. 4-én Kovácsot így szólítja: „Kedves Kriza-helyettesem 1 Ön egy kis pótlása az én nagy veszteségemnek, én Ont most Krizaként szeretem.“ Ugyanitt Ferencz Józsefet „Kriza kegyencének“ mondja. Mikor Londonból hazajött (1875. V. 31.): Kriza neve, mint egy prófétáé, említtetett minden alkalommal. Ö halhatatlan az Atlanti tengeren túli szivekben is.“ Mikor a Krizáról való adatokat megkapta (1875. XI. 10.): Hű szeretettel fárad hetek óta, hogy az akadémiában és Kisfaludytársaságban emléke dicsőén legyen megörökítve. „Megteszem, mert ő nekem igaz barátom s az unitáriusoknak valódi nagyemberük vala. Benne státusomat, a Dávid Ferenc mártír népét, szeretem és tisztelem meg.“ Aztán Szász Károly emlékbeszéde után (1875. XII. 25.): „Az emlékbeszéd nagyszerű volt. Szebb áldozatot nem tehet ember embernek, mint mi tevénk szegény Jánosunknak dec. 20-án. Fenkölt volt a beszéd, ihletett a beszélő és rendkívül jó a közhangulat. Soha ily magasztalólag unitárius emberről ily kiváló helyen nem szólották. Az erdélyi unitárius püspökről dicsőség ragyogott le ez órában az összes unitáriusokra. De az unitárius hitelvről sem volt ily elismerő nyilatkozat téve nagyobbára katolikus gyülekezetben . . . Kevély voltam és boldogtalan egyszerre, kevély, hogy ő barátom volt, boldogtalan, hogy elvesztém. Adjon Isten ily püspököket nekünk, mint Kriza volt.“ Ugyanígy nyilatkozik Ferenc Józsefhez irt levelében (1875. XII. 21): „A legjelesebb költő az elismerés és nemzeti hála koszorúját tette sírjára. Mint embert és költőt egész nagyságában és lelke s szíve teljes szeretetreméltóságában tüntette fel. Én könnyek közt hallgattam végig.“ Maga is meg akarván írni életrajzát, Krizánétól adatokat kér (18 6. II. 29.): olyan valamit kér, amit fenn kell tartanunk nemzetünk becsületére. Mert szép életrajzot óhajtana írni. Mit szivében megőrzött a szeretet isteni hatalma, közölje vele, hogy adja át a halhatatlanságnak. Ezt az életrajzot12 valóban nem 13 13 Kriza János unitárius püspök életirata. K. M. 1878, 65—104.
