Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XII. fejezet: Unitárius jelesek életrajzai
168 és költői művek az unitérius pap Bogáthiéi-e, vagy a zsoltárkönyv és Jób könyvére készített költői művek egy ifjabb Bogáthiéi, aki a pap fia volt, felelete az, hogy az elősorolt művek mind egy Bogáthiéi, aki a 16. század egyik legkitűnőbb teológusa és egyházi énekköltője volt. Mire Szabó Károly azt írja (U. o. 388.), hogy nagy érdekkel olvasott tanulmánya után teljesen meg van győződve, hogy mint író és költő csak egy Bogáthi működött. Jakab Elek e vizsgálatai után arra az eredményre jut, hogy Dávid Ferenc „az unitáriusok énekeskönyvét és hittanát teljesen megalapítva s elfogadtatva, viruló életben hagyta hátra.“ Bogáthi egész közpályája viszontagságait így foglalja össze: „Azon szabadelvű papok egyike, akik 1579-ben, Dávid Ferenc elitéltetése után, a tények hatalma előtt meghajolva, az új unitárius egyházszerkezeti ^és hitcikkeket aláírták ugyan, de belső érzésüket s meggyőződésüket elhallgattatni nem tudván, a hitújítók megbüntetését rendelő újabb törvény s a fejedelemhez tett besugások következtében, gerendi papi állomását elhagyta s Baranyába menekült. Ott a híveknek prédikálva és írva teológiai munkásságát folytatta. Azután viszajött Erdélybe, különböző unitárius főuraknál és eklézsiákban szolgált s később a tényleges új helyzetet nyilvánosan elismerve, kolozsvári prédikátorrá választatott, ahol pályáját tisztességben s egyházát és a nemzeti irodalmat mint teológus és költő, mindvégig híven szolgálva végezte be.“ Bogáthi világi énekei közül négyet közöl,4 melyeket Toldy költészettörténetében nem ismer, mert úgy érzi, hogy ezzel kötelességet teljesít, irodalmunknak használ s Bogáthi iránt ez a mi tartozásunk. Bámulja, „akik azt beszélik, s tanítják, hogy a magyar irodalom kezdete a múlt század utolsó három tizedében van. Nyomdáink története, könyvészeti újabb nyomozódásink nagy eredménye a XVI. században és a XVII.-nek első felében virágzott és letűnt, vagy szándékosan megsemmisített, egy gazdag magyar irodalomról tanúskodnak, főleg a kis Erdélyben .,. A mi kötelességünk ezeket felkeresni s a nemzet tiszteletében a régi helyre visszaállítani. Számos kézirat lappang a tanodák könyvtárában, régi könyvek végén, colligatumokban. Ezeknek gondosan utána nézni s hasznosítni a nyilvánosság útján, szintén a nemzeti becsület érdekében áll.“ 4 XVI. századi költészetünk nehány ismeretlen emléke. Figyelő. 1880. 16-31. 1.
