Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
XI. fejezet: Kolozsvár története
162 ezt, amint Erdély az osztrák hatalom alá jutott. 50 év telt így el. Kolozsvár tetszhalottá lett. S ami a lelkes magyar várossal történt, az történt Erdéllyel, Vissza akarták csinálni a reformációt, megölni a magyarokban a nemzeti szellemet, beolvasztani Erdélyt az örökös tartományokba. 1790 fordulópont Kolozsvár közéletében és történetében. 1848-ban Kolozsvár megint szívben és lélekben, törekvésben és célban teljes eggyé forrott tiszta magyar jellegű város volt. „E korszakot 64 íven írta meg szerző oly részletesen, oly előszeretettel és kiváló gonddal, hogy lehetetlen tőle az elismerést megtagadni. Sok szép rész van e könyvben. Néhol egy-egy korszak, vagy történelmi esemény plasztikailag domborodik ki... A nemzetiségi és vallási küzdelmek mint egy nézőtéren vonulnak végig a szem előtt... E könyv tömérdek ismeret tárháza, sok tudás forrása s épületes, sok helyen gyönyörködtető olvasmány. Nem csoda, hogy az író félemberéletet töltött el vele. Látszik, hogy szerette tárgyát s ambíciója városa történetének alapos megírása volt.“ Kimagaslik e könyv egész folyamában az a rendkívüli gond, amit szerző az irodalom és az ipar nagy érdekei iránt tanúsít. A könyv e kiváló előnyei mellett jelentéktelenek hiányai: a bőség, néha kicsinyeskedés, egyes botlások, itt-ott merész Ítéletek. A munka nagy terjedelmét tekintve, azonban az ilyen botlások alig elkerülhetők s „azokat csak azért is szívesen elnézzük, mert e könyv nemcsak Kolozsvár, hanem Erdély történelmének is nélkülözhetetlen forrása.“ Az unitáriusok részéről Kovács János ismertette a könyvet (Kér. Magvető, 1888. 351—353.). „28 évi komoly és lelkiismeretes munkásság gyümölcse, amely a magyar monografia-irodalomban máig első helyen áll.“ Kiemeli, hogy az író e munkánál új útra tért, új rendszert kezdett, mert oklevéltárt csatolt s a föld mélyében rejlő leletekre, aztán képekre, rajzban s metszésben megörökített tényekre nagy súlyt helyez, mert az összes levéltárakat fáradhatatlan szorgalommal átkutatta. Kiváló érdeméül tudja be, hogy a városok, vármegyek, régi nagy nemzetségek levéltárainak rendezése s használhatóbbá tétele gondo' latát országszerte ő ébresztette fel. „S ami e helyen különösen kiemelendő, hogy az egyházakról, mint míveltségi tényezőkről, mindenütt terjedelmesen ír. A 16. század hitűjító buzgalmának központja Erdélyben Kolozsvár volt és ha valamely város történelmével kapcsolatban lehet szólni az egyházak történelméről,
