Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
150 eltérő nyomokon járó, értékes cikksorozatáról (Dávid Ferenc arca a szellemtudományi lélektan tükrében, K. M. 1935.). Iván e tanulmányában, Ravasz és Borbély megállapításaival ellentétes új eredményekre jut. Jakab Elek könyvéről azt mondja, hogy Dávid Ferenc életének a Báthoryak idejére eső részét nem kutatta át „különben oly derék munkájában“; csupán külső eseményeit fedi fel, míg a belső szellemi mozgalomra s annak végső eredményére csak Borbély vetett fényt s így csak 10 év óta ismerjük Dávid Ferenc működését teljesen. Ravasz szerint „Dávid teoretikus ember, ki elméleti reformokat hajszolt egész életében s racionalizmusának lényege: a vallásos élmény hiánya és régi kiszáradt fogalmak zörgő héjjaival való intellektuális játék.“ Ravasz e véleményét így fejezi ki: „Dávid Ferenc alakja még ma sem áll egészen tisztán a történettudomány előtt, aminek az az oka, hogy még mindig a felekezeti elfogultság szemüvegén át nézik inkább magasztalói, mint bírálói. Mindenesetre típusa annak a kornak, amely lázasan kereste az igazságot és típusa azoknak a keresőknek, akik sohasem találják meg azt, amit keresnek, mert nem a találás a fő náluk, hanem maga a keresés.“ (A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa, 1915. 189. 1.). Borbélynak Dávid Ferencről adott rajza — Iván szerint — megdöbbentő hatással mutatja, hogy hogyan tévedhetnek el tudósok, akikben vagy a congeniális intuíció, vagy a lélektani felkészültség hiányzik. Borbély Dávid Ferenc igazi értékét a szubjektív, vagy tiszta unitárizmusban találja meg s azt mondja erről az irányról, hogy „oly újítás ez, mellyel Dávid Ferenc s irányzata a messze jövőnek munkált.“ Iván szerint Ravasz is, Borbély is elkerüli Dávid Ferenc igazi mivoltát, mert vallástörténeti jelentősége „szigorúan a religiosum területéhez tartozó, mintahogy egyénisége is távol áll az elméleti ember típusától és maradéktalanul a vallásos típusban oldódik fel.“ Dávid Ferenc a gondolatokat, melyeket terjesztett, kivétel nélkül mindig mástól kapta. (U. o. 31. 1.) Életének egyetlen sorsdöntő fordulata 1565-ben következett be, mikor Blandrata átadta neki Servet Restitutio Christianismi c. munkáját. Ez a nagy élmény valósággal másodszor szülte őt a világra. Nagy és jelentős munkái 1571-ig mind megjelentek s ezekben egész hitrendszere bennefoglaltatik. 1571 után nem írt, mert csak önmagát ismételhette volna. (U. o. 124.1.) 1565 után hitelveiben semmi változás nem történt, csupán a kifejezéssel gyötrődött
