Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
149 smind legmagasztosabb hitformája.“ (K. M. 1924. 146—147. 1.). A De dualitate-ban „a tiszta unitárius christologiának azon formáját láthatjuk, amely ma is hitünknek szilárd alapja. Dávid Ferenc összes teológiai fejtegetéséből az egy isten fogalmának 1571-beli meghatározásán kívül ez maradt meg változatlanul. Minden más állítása elmúlt, elfelejtődött. Azonban ennyiben is benne van az ő halhatatlansága.“ Jelentősége az, hogy „a racionális antitrinitárizmusnak mindenféle támadásával szemben megmentette a pozitív unitárizmus számára Krisztust.“ Mikor végső soraiban azt irta, hogy a „Krisztusban való hit nem egyéb, mint hit az atyának a fia által megjelentetett bizonyságtételében, mely hitnek ismertető igaz jele a benső tisztaság, a szeretet, a külső jámbor élet és a jó cselekedetek,“ akkor Dávid Ferenc lelkében a tiszta unitárizmus többé nem élettelen dogmatikus állításoknak hosszú kapcsolata, nem dialektikus észokkapcsolatoknak skolasztikus rendszere volt, hanem a legtisztább keresztény theizmusnak megnyilatkozása: apothozisa a földi s a túlvilági életnek.“ (U. o. 150 1.) Blandrata christologiájának fejlődését így foglalja össze: Stancaro után ő lett a non adoramus christologiája felé fejlődő antitrinitárizmusnak vezető alakja. Valamivel liberálisabb volt a farnovianitáknál, bizonyos tételeknél a Pauli-féle irányzatot is túlhaladta, viszont sem Stancaronak, sem Dávid Ferencnek határozott non adoramus-tanáig nem jutott el. így tehát mintegy átmenet volt a farnovianitizmustól Dávid Ferenc non adoratiojához.“ Mikor Stancaro visszavonult a közélettől, ő egyedül folytatta a közösen megkezdett munkát, mígnem ő is háttérbe szorult. Előbb Dávid Ferenc, később Socinus folytatták s fejlesztették új irányba az unitárizmust. Ilyenformán Blandrata az unitárius hitelvek kialakulásának történetében egy láncszemhez hasonlít. De hitfelfogása nem volt mindig egyforma és következetes. Ifjú korában orvosi hivatása mellett inkább teológus, később életének második felében inkább egyházpolitikus és diplomata volt. Kálvin támadásának idején még egyedül állta a legnehezebb vitákat. Dávid ellen Socinushoz folyamodott segítségért. Socinus ellen pedig már meg sem próbálta a harcot. Utolsó éveiben egészen visszavonult a teológiától s orvosi és diplomatái hivatásának élt. A Jézus nem-imádása, azaz a tiszta unitárizmus 16 századi történelmét kutatva, meg kell emlékeznünk dr. Iván László