Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)

X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus

143 Erdélybe hivatása »nem egészen a véletlen müve, inkább kiszá­mított esemény“ és akiben „Servét kínjai az óvatosság szik­ráját élesztik.“ János Zsigmond halála után beállt a Báthoryak eszközének, mert „mindig félt az óvatos olasz a tiszta unitá­­rizmustól.“ „Az időtől várta talán a vallásos gondolkozás meg­­érésével a szabadelvű tanok kifejtését. Már a nagyváradi disputa alkalmával kislelküen leverte Dávidot Jézus embervoltának hirdetéséről. Később is, haszonvágyból, a Báthoryak kezére dol­gozott mind Dávid, mind pedig az egyház ellen, midőn kitűnő alkalom kínálkozott a fejedelem kegyének és az ellenségektől körülvett egyháznak „megmentésére.“ Karádi, az alföldi unitá­riusok püspöke, vipera fajzatnak, legnagyobb Kaifásnak, inga­dozó csalónak (inconstantissimus impostor) nevezi, aki most helyesel valamit, majd nem, most így, majd amúgy gondol­kozik a vallásról. A Krisztus nem-imádás tanáról 1579-et jóval megelőzőleg tudomása volt. „Bár a felelősséget soha el nem vállalta érte, mégis elegen akadtak, akik határozottan állítják, hogy maga is a Krisztus nem-imádás melleit állott mindaddig, míg a fejedelmi kegy őt a jezsuiták pártfogójává nem avatta.“ Pokolynak azt a felfogását (A református egyház megalakulása Erdélyben. Prot. Szemle. 1902. 2—3. fűz.), hogy „óvatos kiszá­mítással vitte fejedelmét a lutheri egyházba, innen a kálvini tanok felé, hogy végre az unitárizmusban mutassa fel neki a fejlődés legmagasabb csúcsát,“ hamisnak mondja s „vak elfo­gultságának Blandratáról azt állítani, hogy fejedelmét azért térítette el a katolikus vallásról s a református vallást azért erősíttette meg az országgyűlésen, mert már előre csak egy átmeneti alaknak szánta az egyházat ahoz a formátlan zagyva­lékhoz. mely agyában kerengett." Ez Kanyaró szerint a 16-ik század 70—80-as éveinek álláspontja, nem a 60-as éveké. „Tessék Dávid Ferencnek, vagy Blandratának unitárius voltát 1559—65 között csak egy biztos jellel kimutatni s akkor e léha gyanúsítást váddal lehetne fölcserélni.“ Blandrata, Kanyaró szerint, „zavart hitnézeteivel és nem épen feneketlen tudományával, a renaissance egyik legérdeke­sebb alakja,“ aki sokat járta Európát, ismerte a fejedelmi udvarokat, mindent megjegyzett magának s mindennek jó hasznát tudta venni. Tömérdek sokfélét tudott, de igen csekély eredetiséggel, voltak „önállószerü" eszméi is, de ezeket nehezen s csak mások segélyével tudta kifejteni. Meliusnak Az egész

Next

/
Thumbnails
Contents