Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
142 „a fejedelem teljesen az új irányzat hálójába jutott.“ A templomi civódásokra és egyéb botrányokra hivatkozva, így nyilatkozik: „már fellépésének első nyomai is mutatják későbbi fejlődésének útját, térfoglalása eszközeit és az eredményt is, melyet el fog érni. „Pedig még ezekért a kezdetbeli botrányokért sem az unitárizmust kell felelősségre vonni, mert sokkal hibásabbak voltak, akik botrányokkal akarták elhallgattatni a mások jogosult véleményét, sőt még a belőle származott szélsőségeket sem lehet neki róni fel, épen úgy, mintahogy nem lehet a kálvinizmusnak a belőle kivált unitárizmust, sőt még talán a szombatosságot sem, pedig ez ugyanott vette fel a fonalat, ahol elhagyta a kálvinizmus, mely a szerző szerint is sokkal nagyobb súlyt fektet az ószövetségre, mint a lutheránizmus, amitől csak egy lépés kellett az ószövetség túlbecsüléséig és ez megtehető lett volna az unitárizmus nélkül is.“ Zoványival szemben Ravasz nagy elismeréssel szól Pokolynak Dávid Ferencre vonatkozó ítéletéről, mondván: „Dogmahistóriai tudással, műveinek teljes ismerete alapján egyéniségének találó rajzát adta, ha vázlatosan is Az erdélyi ref. egyház történetének 4., 5., 6., 7. fejezetében, passim.“ (A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa. 1915.) S ezt azzal kapcsolatban állapítja meg, hogy Jakab Elek Dávid Ferenc könyvét „elég jónak mondja kezdetnek, de a tömjénfüsttől nem lehet még magát az alakot látni.“ Különben is — mondja tovább — ez a munka olyan emberre vár, aki nemcsak az oklevelek, de az egész korszak szellemi áramlata ismeretében járatos. Láttuk fennebb, hogy Jakab Elek könyve megjelenése alkalmával több bíráló épen ezt a jelességét emelte ki. Ravasz különben a Blandrata—Dávid Ferenc kérdésben odáig megy, hogy Dávid Ferencről nem azt állítja, hogy Blandrata árulta el, hanem azt, hogy saját felekezete exkommunikálta őt, (A gyülekezeti igehirdetés elmélete. 197. 1.) és hogy az unitárizmust meg kellett védelmezni tőle. (Az emberélet útjának felén 118 1.) Kanyaró egy könyvében, két tanulmányában és egy bírálatában foglalkozik a kérdéssel.2 Blandratát „tudóshirben álló, okos, ravasz, sima és körmönfont olasz“-nak rajzolja, kinek 2 Unitáriusok Magyarországon, Kolozsvár, 1891. A Krisztus nem-imádés tana 1570-ben. (K. M. 1895. 309—313.1). Rórencz név alatt: Pokoly úr legújabb egyháztörténete. (K. M. 1902.111—116.1. és Dávid Ferenc. K. M. 1906,