Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
141 judaisantismus megalapítója. „Előttem az összefüggés Dávid Ferenc utolsó vallása és a szornbatosság között eléggé tisztán áll és nem habozom kimondani, hogy Dávid Ferenc utolsó vallása, kiért megsententiáztatott, nem a tiszta, vagy legtisztább unitárizmus, hanem a zsidózás.“ (II. 47.) Ez a zsidózás azonban még nem éppen a szombatosság. Amaz elméleti tan, melynek negativ gyakorlati következményei a keresztség elvetése^és az Úrvacsora lenézése. A zsidózás szomba'ossággá akkor lett, mikor az elméleti tanokhoz és negativ következményekhez a szombat megülésének gyakorlata járult. „Az unitárizmus volt az erdélyi szombatosság szülőanyja. A Dávid Ferenc féle felfogásból egyenesen sarjadzott ki és növekedett fel a zsidózás.“ „Közönségesen úgy szokták feltüntetni unitárius részről már a Dávid Ferenc elitéltetését, nemkülönben a dézsi komplanációt is, mint az unitárizmus szabad fejlődésére, a tiszta unitárizmusra, a jövő vallására felerőszakolt bilincseket, Az 1579-ben megszerkesztett és 1638-ban újból megerősített hitvallás, bármennyire is ellenkezzék a mai unitáriusok nézeteivel és bármennyire tekintessék is az elnyomatás, sőt üldözés szimbólumának, tulajdonképen az erdélyi unitárizmus megmentője volt. Enélkül ez az egyház az erkölcsi és szellemi züllésnek az útján pusztult volna el, azon az úton, amelyre Dávid Ferenc is reá tévedt már és amely a szombatossághoz, a zsidózáshoz vezetett.“ (II. 143—144. 1.) Nem mi mondjuk, hanem Zoványi (Kisebb dolgozatok a magyar protestantizmus történetének köréből. Sárospatak 1910.), hogy Pokoly elfogult felekezeti szellemű történetíró (225. 1.), aki félreérti nemcsak a protestantizmus, hanem a kereszténység lényegét is, midőn a szentháromság tanában keresi azt. Ez a felekezeti szellemű történetírás egyre keresi és minduntalan megtalálja az alkalmat, hogy üssön egyet-egyet különösen az unitárizmuson, melyet majdnem szidalmakkal illet lépten-nyomon. Minden bizonyítás nélkül veti oda pl. hogy az unitárizmus inkább gyengítette, mint erősítette a protestantizmust és Erdélyt. Máshol formátlan zagyvaléknak és kalandos eszméknek mondja azt, ami Blandrata agyában kóválygott. Azután ilyeneket mond róla: „Az unitárizmus nem érezte magát biztonságban, míg csak a kereszténység fejlődésének mindennemű szálai el nem szaggattatnak,“ színlelt türelmességével, nagyhangú, kenetes, üres frázisaival igyekezett port hinteni a község szemeibe,“
