Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
140 landó őt követni s rövid idő alatt négyféle árnyalata állott elő az unitárizmusnak: a) az egyház zöme Blandrata, Hunyadi Demeter és Basilius vezetése alatt megmaradt a régi hitvallás mellett; b) az alföldi unitáriusok, Dávid Ferenc tulajdonképeni tanítványai, megmaradtak a Krisztus nem imádása mellett; c.) a baranyai unitáriusok (Válaszúti György) még radikálisabb alapon állanak Dávid Ferencnél is ; d) a legnagyobb veszedelmet az unitárius egyházra a szombatosság hozta, amely szerinte „egyenes folyománya“ az unitárizmus fejlődésének s mintegy „végső csúcs.“ „De a fejlődés soha ide nem jutott volna, ha az egyetemes keresztény felfogás minden egyes fontosabb tétele alól Dávid Ferenc ki nem bontotta volna a talajt.“ És végül álljon itt még ez a hely: „A szociniánus-unitárizmusnak a Dávid-féle unitárizmussal és a szombatossággal való küzdelme betölti az 1579— 1G38. évek közé eső időszakot s akkor végleg diadalmaskodik.* Ez egymásnak ellenmondó állításokból az olvasó bízvást leolvashatja a következtetéseket. Ha a 16. század nem ismerte a Dávid-féle tiszta unitárizmust, hogyan követhették a legtekintélyesebb egyháztagok azt a Dávidot, aki teljesen szakított a szociniánizmussal és hogyan történhetett, hogy a szociniánus unitárizmusnak küzdenie kellett 1579-től a dézsi komplanációig a Dávid-féle unitárizmussal? A Dávid Ferenc tragédiáját előidéző Krisztus nemimádás tanának voltak olyan részletei, melyek az erdélyi vallásügyi fejlemények végső alakjához, a zsidózáshoz vezetnek s a Dávid unitárizmusa és a zsidózás között az összekötő kapcsot alkotják. Ezért vádolta őt Blandrata azzal, hogy övéivel együtt a zsidózásba sülyed s ezért fogadták el Dávidnak a nézeteit a későbbi zsidózók is. „A szombatosság legelső alakjában zsidózás és Dávid Ferenc utolsó vallásáig, kiért megszentenciáztatott, vihető vissza.“ (II. 44.) Az unitárizmus — mondja Pokoly — háromságellenes álláspontját csakis az ótestamentumra fektethette teljes bizonyossággal. Az ó- és új-szövetség egyeztetésének eredménye a Jézus Krisztusnak „tett istensége“ (deus factitius), vagyis a „másfél istenhivés“ lett, amint ez az unitáriusok 1567—79. évek közötti hitvallásaiban foglaltatik. Dávid Ferenc utolsó álláspontján Jézus az Atya Istennek csak olyan eszköze, mint Mózes és a próféták, de azoknál nagyobb. Dávid Ferenc maga volt az ú. n. zsídózás
