Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
X. fejezet: Bladrata és Dávid Ferenc. Az ú. n. "tiszta" unitárrizmus
132 megbízatásokat is végrehajtva, alkalmazkodni kellett ... Kétségtelen bizonyítéka ennek az ő nézet- és érzületváltozásának Dávid Ferenc irányában ezentúl elítéltetéséig való magatartása.“ Blandrata indokok nélkül kitüntető fejedelmi adományokat kapott. Jakab Elek szándékosnak tartja az adomány valódi indokainak elhallgatását. Véleménye az hogy az adomány egyenesen az 1579. évi zsinati érdemek megjutalmazása. Enyediről szóló tanulmánya alkalmat ad neki arra, hogy Socinus Faustusnak Enyedihez irt levele rendjén (Scriptum de invocando aut non invocando in precibus Christo) az ő christologiáját, melyben Dávid Ferenc nézeteitől eltért, ismertesse. Sajnos, hogy Socinus Enyedi levelét nem közli, csak hivatkozik rá. E válaszból az tetszik ki, hogy Socinus megkérte Enyedit, hogy a közte (Socinus) és Dávid Ferenc közt fennforgott nézetkülönbségről váltson vele szót és mondja meg neki nyíltan, hogy Krisztus imádása kérdésében miképen gondolkozik. Enyedi szerint Socinus nézete, ami középen áll a zsidózók és pápások véleménye között, meg nem állhat, mert a középső vélemények gyakran csalnak. Socinus szerint meg isteni dolgokban épen a középen állók a legigazabbak. Socinus szerint a Krisztust lehet imádni. Enyedi szerint Krisztus országa és kormányzása el lehet az imádság nélkül, mert sehol sincs kifejezetten parancsolva, hogy őt imádni kell. Levele kezdetén Socinus csodálkozik, hogy miért vonakodik vele Enyedi hittani levelezésbe bocsátkozni. Azért, — feleli Jakab Elek — mert ismerte Dávid Ferenc bukását, mit Socinus idézett elé, midőn bizalmas beszélgetéseit, amiket mint vendég házánál és asztalánál vele folytatott, titokban Blandratának azonnal megírta. Enyedi jól tudta azt is, hogy Socinus elvi ellentétes álláspontja s ellene folytatott polémiája Palaeologus — Dávid benső barátja s elvrokona, — vesztére is befolyással volt. Enyedi e levelének — bár csak Socinus utalásaiból ismerjük — meg van az a dogmatörténeti becse is, hogy ebből is látjuk, „hogy Dávid Ferenc gyászos végével nem lett vége Erdélyben a tiszta unitáriusságnak, sőt Enyediben, kora egyik legkitűnőbb férfiéban, egész épségében hamisítatlanul élt az, amit egyébiránt nagy filozófiai, teológiai, exegetikai műve is kétségtelenné tesz.“ Pokoli két ízben foglalkozik behatóan az unitárizmussal s kapcsolatosan a Blandrata és Socinus szerepével és a tiszta unitárizmussal: Az unitárizmus Magyarországon c. tanulmá-
