Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
128 higgadtság, kímélet és türelem példaképét tünteti fel. A két Zápolya uralkodását előnyösnek tartja s különösen az ifjabbik magasztalásában kifogyhatatlan, pedig az első alatt szakadt kétfelé az ország s került török járom alá egy része, a második pedig „éretlen eszénél fogva, a hitújítók kezében játszó labda“ volt. Kifogásolja azt, hogy Báthory Istvánt korlátozott elméjűnek s a „vérszomjas“ jezsuiták befolyása alatt állónak mondja Aztán vitába száll azzal az állításával, hogy a reformáció a katolicizmussal szemben a civilizáció és a haladás vívmányául tekintendő s a kereszténységet Strauss, Kant, Spinoza elvei nyomán kell tökéletesíteni, mely eljárásnak előharcosa Dávid Ferenc. Ezzel szemben Veszély álláspontja az, hogy „a kereszténység abszolúte tökéletes, melyben lényegi haladásról szó nem lehet, minthogy az, mint abszolút isteni kinyilatkoztatás mindenféle szükségletet átölel.“ Ez volt, az ma is és lesz bölcsője, „hordnoka“, terjesztője a civilizációnak a világ végezetéig. És az lesz, nem a Dávid Ferenc rideg racionálizmusa, a jövőnek is vallása. Jakab Elek ezekre a bírálatokra válaszolni készült. Székelyudvarhelyről, hol monográfiája érdekében tanulmányokat folytatott, írja Ferenc Józsefhez (1894. VI. 16. és 1895. VII. 16.), hogy a Dávid Ferenc emlékére irt bírálatokról ír s egyike lesz maradandóbb becsű cikkeinek. Kár, hogy nem adta közre, legalább én nem akadtam nyomára. Hátrahagyott iratai pedig, megsemmisültek. Mint érdekes történeti mozzanatot e könyvvel kapcsolatban említsük meg itt, hogy Jakab Elek a könyvét megküldötte Turinba Kossuthnak. Kovács János 1882 júniusában az angol unitáriusok közgyűlésére utazva, meglátogatta Kossuthot s vele másfél óráig beszélt unitárius vallási kérdésekről, mire Jakab Elek e könyve adott alkalmat. Kossuthnak az unitárius vallásról kifejtett nézetét olvashatni Prot E.éslsk. Lap. 1881.929-931. lapjain. Jakab Eleknek e művével szemben a későbbi egyház- és irodalomtörténetírók is így, vagy úgy állást foglalnak. Ezek közül csak Ravaszt és Horváth Cyrillt említem. Ravasz (A gyülekezeti igehirdetés elmélete. Pápa. 1915.) szerint „Dávid Ferenc alakja még ma sem áll egészen tisztán a történettudomány előtt, minek az az oka, hogy még mindig a felekezeti elfogultság szemüvegén át nézik inkább magasztalói, mint bírálói.“ (U. o. 189. 1.) Jakab Elek elragadtatással nyilatkozik Dávid Ferenc igehirdetéséről, mire Ravasz azt mondja, hogy „nagy szónok volt, tömegeket tudott megmozgatni és egyeseket foglyul