Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
118 degült. Ennek a keserűségnek és csalódásnak nyilvános irataiban is hangot ad. Azt hisszük, nem csalódunk, ha e csalódásából eredőnek mondjuk e nyilatkozatát: „Egy évtized kellett rá, hogy csalódásaim és a keserűség bénító hatása alól menekülhessek. Ezek elmúltak s mielőtt a fenyegető nagyobbak bekövetkeznének, veszi tőlem az olvasó közönség az egyik legnagyobb unitárius író — tőlem valószínűen utolsó életiratát.2 Kisértsük meg most a könyv tartalmát és módszerét ismertetni s azt a hatást, melyet megjelenésekor az irodalomban gyakorolt. A könyv Kelemen Benőnek, minden unitárius ügy áldozó barátjának, van ajánlva. Dávid Ferencben „az unitárizmus életfája századokra kitermette magát. Neve, lelke, tudománya, tettei fényéből nagy időig szív lelki táplálékot egyházunk.“ Örvendene, ha bár részben sikerült volna ily nagy alakot úgy adni át a jövőnek, aminő volt s ahogyan tőlünk rég megérdemelte. Az Előszóban rámutat a korszellemnek arra a felszabadító erejére, amely utat nyit Dávid Ferenc eszméi szabad érvényesülésének és azokra az okokra, melyek miatt oly sokáig volt a feledés sírjába temetve, az életrajz megírásának nehézségeire és akadályaira. Dávid Ferenc örök érdeme és dicsősége, hogy az „erdélyi reformációra minden fejlődési fokán döntő befolyást gyakorolt s azáltal, hogy a mihamar tüzzel-vassal kiirtott szabadabb hitnézeteknek az unitárius keresztény egyház hitvallásában érvényt s az egyháznak alkotmányos biztosítékot szerzett, nemzete és az emberiség műveltségi ügyének tett szolgálatot.“ Az emberi szív és szellem vallási magasabb vágyódásai általa nyertek konkrét alakot és megtestesülést. Hogy e férfi emlékezete oly sokáig volt a feledés sírjába temetve, oka a nemzeti irodalom késői ébredése és a közérzület késői előkészülése a szabadelvű vallásos eszmék befogadására. Ma már az isten egységét s egyedül imádandó voltát hirdető reformátor nem vesz magára egyházi átkot s máglyatüzet. Dávid Ferenc életrajza megírásának sok akadálya van. A forrásművek közül a régiségek meg nem becsülése, előítélet, vallási türelmetlenség és tudatlanság sokat megsemmisített. A régi biográfiairodalomra gondolás egyenesen szánalmas, mosolyra indít. Amint Dávid Ferenc lábai alatt a föld megrendült, megdöbbentek a barátai s veszni, pusztulni hagyták mindenét. „Kolozsvár népszerű és csoda ékesszólású főpapa Enyedi György élete. K. M. 1890. 131. 1.
