Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
119 jának, Erdély és Magyarország legnagyobb teológusának, egy bámulatos munkásságú lélek évtizedekre terjedt virrasztásainak eredménye, 40 évi levelezése az életből csaknem kitöröltetett: tűzbe dobták, vagy soha föl nem találhatólag elrejtették, tanait kárhoztatva könyveit megsemmisítették.“ Sokáig tűnődött, hogy ő, mint nem teológus, hozzáfogjon-e Dávid Ferenc élete megírásához s az a meggyőződése döntött, hogy elitéltetése valláspolitikai tény. És unszolták barátai. Aztán aggódott aziránt is, hogy vájjon a 16. század vallási vitái, a hívek megoszlása, nem gyakorolnak-e visszatetsző hatást a lelkekre. Fontolgatta azt is, hogy szigorúan tudományos legyen-e szakemberek részére, vagy népszerű a nagyközönség számára. Az utóbbi mellett döntött: nem túlzottan felekezeties, tárgyilagos és meggyőző, történetileg hív és igaz. De ezt megnehezítette az, hogy kortársai és későbbi írók rendszeresen mellőzték, vagy, ha szóltak róla, sújtották és feketítették. Toldy is, kinek pedig magánvéleménye igen kedvező volt róla, 16. századi irodalomtörténetében érdeménél jóval kevésbé méltatta. Sandius és Bock, akiket az európai összes népek irodalmi forrásul használnak, szintén tévesen imák róla, munkáit is nagyobbára Blandratának tulajdonították. Könyve oly eredeti művek és kéziratok tanulmányozásának eredménye, melyeket íróink nemhogy használtak volna, de nem is láttak. Járatlan úton indul tehát, hogy a múlt sötétjéből felkeltsen egy nagy szellemet. Könyve egy csendesen égő fáklya, mely megvilágítja Erdély 16. századi reformációja nem egy homályos szakát. „Én az egész könyvet, — így végzi Előszavát — mi három század óta az első — hozom neki áldozatul. Egy tettekben gazdag életről szerény emlék. De nekem mindenem, mit 30 éven át gyűjtöttem. Aki megismeri Dávid Ferenc életét s megérti halálát, meg fog rá e kisded mécs halvány világa mellett is emlékezni.“ Az emlékirat rendszere és felépítése vázlatosan a következő: Az I. fejezetben Dávid Ferenc születéshelye, ideje, nemzetisége, ifjúkora, kiképeztetése s patrónusa kérdéseivel foglalkozik. Végső eredménye az, hogy 1510. táján Kolozsvárt született egyszerű polgári állású szülőktől, iskolái végzése után Wittenbergben, a reformáció meleg fészkében, tanult. A II. és III. fejezetben már besztercei tanodái igazgató s péterlaki plebánus, majd következik 1555-ben a széki zsinaton Stancaróval szem-
