Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
IX. fejezet: Dávid Ferenc életrajza
117 unitárius író. A megváltásnak két módja van: egyik a méltányos, generosus, kiengesztelő, ha eredeti árában mind átvennék; másik az alkudozó, kereskedői, szűkkeblüsködő, a létező sebeket gyógyítatlan hagyó, mely a megváltás erkölcsi becsét semmisítené meg. „Az első esetben még tennék valamit a vallásközönségért, mert tudok s bírom eszközeit, mint a ma élők között senki.“ Aztán a püspökhöz fordul: „Úgy látom, hogy panaszaimat szemrehányásnak véve, te sem mentesz szivemben engem. Pedig én megérdemelném. Püspök vagy, Isten embere és szolgája. Arra az Istenre appellálok én, hogy oly hív voltam egyházunkkoz, annyit tettem érette, hogy az a csekély anyagi és semmi erkölcsi jutalom, amiben részesültem, tökéletesen indokolja méltatlankodásomat. Hajh, nem ezt tették volna velem a kálvinisták és pápisták, ha én ennyit s így munkálkodtam volna érettük. Ha nem kárpótolnak anyagilag, mert szegény vagyok s rászorult, legalább erkölcsileg tennék meg azt, amit áldozataim, munkásságom s igaz hűségem érdémel. Nem tudom, mikor lesz még az unitárius egyháznak oly önfeláldozó írója?... Fösvény voltál Dávid Ferenc Emléke című művemre nézve ítéleteddel, amit nem értettem, soha egy helyeslő szódat nem hallottam. Meglátom, hogy Kolozsvárral is csak annyit érek el előtted ?“ T. i. most már Kolozsvár történetét nyomtatja s ebben van minden vigasza és reménysége. Ilyen előzmények után az E. K. Tanács azzal a véleménnyel terjesztette a főtanács elé kérését, hogy tekintettel a kérelmező „vallásközönségünkkel szemben tanúsított érdemeire, habár a vallásközönség az ügyre nézve kérelmezővel szemben kötelezettségének eleget tett, ezen kérés tekintetbe veendő lenne“ s a Dávid Ferenc-alapból a megmaradt példányok megváltandók, hogy így belső embereink s egyházunk más tagjai is olcsóbban juthassanak a műhöz. A zsinati főtanács, tekintettel Jakab Elek afiának vallásközönségünkkel szemben tanúsított érdemeire s hogy vallásközönségünk a mű megjelenése idején pénzbeli kötelezettségeinek eleget tett, „de az unitárius egyház megalapítója életének érdemes írójával szemben erkölcsi kötelezettsége még mindig fennmaradt“, a megmaradt 393 darabot 600 írtért átvenni határozta s utasította az E. K. Tanácsot, hogy a Dávid Ferenc-alapból fizesse ki egyszerre. Ezzel ez a majdnem 10 évig húzódott ügy lezáródott, de a Jakab Elek és Ferencz József közötti bizalmas viszony elhi-
