Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
I. fejezet: Élete
8 1840/41-ben a 23 végzett tógás között esküdt és a poesis praeceptora. 1841/42 első felében — most már magyarul van vezetve az érdemsorozati jegyzőkönyv — a magyar és német nyelv köztanítója, a másodikban jogász és a magyar és német nyelv „tanítója.“ Kolozsvári iskolai élete abba a korszakba esik, mikor a reformkor eszméi a konzervatív öregek minden ellenzése mellett is behatoltak az iskola falai közé s az ifjúság lelkét a nemzeti nyelv és irodalom mívelésére hevítették. Az iskola dohos középkori levegőjében és szellemében élő ifjúság megalkotta az olvasókört, hol szóhoz juthatott az eddig büntetésekkel és plágával üldözött magyar szó. A tanuló két életet élt. Egyiket benn a tanteremben, hol hallgatták és tankönyvek hiányában írták a latin előadásokat. Másikat künn a maguk diáki társadalmában, hol olvasták a magyar irodalom kezükhöz jutott termékeit. Fejér Márton életrajzóban (K. M. 1867. 1—37.) rajzolván az olvasó- és önképzőkör létesítése érdekében kifejtett tevékenységét, az akkori iskolát így jellemzi: Az akkori köznevelés és tanmód, melyen a zárdái rendszernek még nem egy sötét maradványa volt, a nemzeti irodalom ama pezsgő időszakában az ifjúságot nem elégítette ki. A könyvtárnak nem volt alapja, gondoskodni kellett közvetítő eszközről, mely a lelkek és élet új szükségei s az iskolai oktatás közötti hézagot kipótolja. Ily közvetítő volt a magyar írók művei. Osszeállottak, közösen könyveket szereztek s így született meg a kolozsvári unitárius kollégiumban legelőbb egy állandó olvasó társaság 1832—33-ban. E társaság alakulása új korszakot jelentett a kollégium életében. „Frigykötés volt ez ifjúságunk és az ébredő nemzeti szellem között, szakítás a múlt idők skolasztikái rendszerével, hogy idegen színű műveltségűnk lassanként nemzeti alapot nyerjen. Itt tanulták meg ifjaink forrón szeretni a hazát, mívelni nyelvét, gyámolílni az irodalmat . . . Áldást érdemelnek, akik e társaságot alkották.“ Később megszervezték az önképzőkört. Az 1837/38-ik iskolai évben Jakab Elek és Kőváry együtt szerkesztették a szombatonként megjelenő Ébredő c. ifjúsági lapot, mely Kozma Ferenc3 szerint „egyike a legtartalmasabb ilynemű gyüjtemé-3 A kolozsvári unitárius collegium ifjúsága olvasó és irodalmi körének múltja. Kolozsvár, 1867.
