Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VIII. fejezet: Jakab Elek és a székelyek
303 Ellenőrben (1830. III. 6. sz.) úgy mutatott be Réthy László álnév alatt valamelyik őrült rosszakarója a székelynek, amit igazságos székelynek s okos magyarnak szó nélkül hagyni nem lehet. Beszéljétek meg, mit kell tennünk megtámadott nemzetünk becsületének védelmére, hogy addig is, míg a jó Isten téged rásegít, hogy történetünket bevégezd, a világba kiontott viperaméreg ne pusztítson akadálytalanul. Kérte Hunfalvyt, hogy kíméljen minket, de nem hajolt szavára. „Én meg nem támadhatom, de hogy az én kedves nemzetemet demobilizálják s bárkinek s bármely nemzetnek granicsárjává aljasítsák, ezt elviselnem nem szabad.. . Érts meg, kérlek, fogd fel egész komolyságában a kérdést, s mint igaz magyar ember s igazságérző történetíró, adj irányt a mi felháborodásunknak s elégtételnyerési törekvéseinknek.“ Mikor egymásután jelennek meg Szabó Károly tanulmányai, örömmel Írja (1881. IV. 10.), hogy olvassa „erős portyázásai, Hunfalvy ellenében“ s hozzáteszi: „Csak a nagy jöjjön majd, akkor lesz ünnep a világon! Készülj, készülj, irj kedvvel s lelkesedve. De siess, mert közeledik az ezeréves honfoglalás, akkor neked megint kötelességet tesznek vállaidra. A miénket addig okvetlen végezd be.“ Közben maga is minden kínálkozó alkalmat felhasznált a Hunfalvy-féle felfogással szemben való állásfoglalásra. 1882-ben Kriza nagyajtai születési házának emléktáblával való megjelölése alkalmával mondott emlékbeszédében közelinek mondja az időt, mikor a hún-scytha származás fiúról-fiúra szálló nemzeti hagyománya történelmileg igazolva lesz. „Magyarország egyik fényes nevű történetírójának szava kezesség nekünk arra. E közhitet megingatni, gyökereit kiszaggatni, alapjait szétbontogatni, nem lehet magyar tudós feladata. Ha nem magyarok teszik, az ő dolguk... Míg a helléneknekDeukaliontól, a rómaiaknak Romulustól, az angoloknak a keltáktól származását nem pozitív történet, de nemzeti hagyományképen meghagyják a világtörténet legszigorúbb kritikusai, addig engedtessék meg a székelyeknek is hún-scytha eredetének hívése...“ És végül az ifjúsághoz fordulva: Húnscytha származásunkat tekintsék komoly tudományos kérdésnek s érdeklődjenek iránta. Nem szabad magunkat a nagy tradíciótól megfosztatni engednünk... Ne szűnjenek meg addig, míg hún-székely eredetünk pozitív alapra fektetve nem lesz.“8 8 Kovács János: Kriza-Album. Budapest, 1892.
