Gál Kelemen: Jakab Elek élet- és jellemrajza, különös tekintettel irodalmi munkásságának unitárius vonatkozásaira és jelentőségére - Unitárius Irodalmi Társaság szakkönyvtára 6. (Kolozsvár, 1938)
VIII. fejezet: Jakab Elek és a székelyek
101 végszámadásig másfél év alatt többet irt hol lelkesítőleg, hol az eszmét a támadások ellen védőleg 25—30 cikknél. Irt 31 nyilvános hírlapi számadást, 3—400 levelet. Az adakozók névsora, mit számadása alkalmával készített, 37 ívre megy s az 5000 névszámot meghaladja. így érte el, hogy az 1874. ápr. 17-i országos értekezletre 7087 frt 47 krról számolt be.8 Mielőtt számadását előterjesztette volna, engedelmet kért, hogy előadja azon politikai s történeti okokat, melyek az indítvány megtételére bírták. S előadta, hogy a magyarok eredetét sokan kutatták, a jászkúnok, szászok, románok, örmények története szintén meg van Írva. „Csak a székelyeké, Erdélyország bebizonyithatólag legrégibb nemzetéé, van megiratlan ... Mi, kik ma élünk, tartozunk azzal a székely és magyar nemzet közös dicsőségének, hogy a magyar ezredéves ünnepig, a magyarság legtörzsökösebb ága, a székelység története meg legyen írva.“ Ezer éven át őrizte meg e nép tiszta magyar nemzeti jellegét. El fog telni még új évezred és a székely fenn fog állani akkor is fenyőkoszorus honában, mert benne legyőzhetetlen vérbeli, természetszerű és jellemantagonizmus van bármely más népfaj irányában. Ezért őt fészkében soha egy nép is meg nem hóditandja. Az országos értekezlet állandó intézőbizottságot választott Mikó Imre vezetése alatt 13 taggal, köztük Jakab Elek is, jegyző Várfalvi Nagy János. És a székely nemzet történetének megírásával Szabó Károlyt bízta meg 1880 ápr. 7. határidővel. Tiszteletdíja 1400 arany, utazási költség 200 arany, olyan fényes pályadíj, melyhez hasonló addig a magyar irodalomtörténetben nem volt. (Akadémiai Almanach. 1876. 297—302. 1.) Szabó Károllyal Jakab Eleket nemcsak személyes jó barátság fűzte össze, hanem a székely kérdésben elfoglalt azonos álláspontjuk is. Jakab Elek Szabó Károlyt „történeti irodalmunk fáradhatatlan, kitűnően készült s vérig-velőig magyar munkásának“ tartotta.6 7 Könyvét ismertetve, kijelenti: tudja, hogy vannak olyanok, kiknek tetszését ez a mű nem nyeri meg. „Akik a Székely Krónika és Anonymus adatait egyáltalában elvetik, hagyományainknak semmi pozitív történeti értéket nem tulaj-6 A székely nemzet története megíráséra kitűzendő pályadíj ügyében beszéde a nyilvános számadást illetőleg. Budapesti Közlöny. 1874. 659. 1. 7 A magyar vezérek kora Árpádtól Szent Istvánig. Századok. 1870. 401-407. 1.
