Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

Életének 98. évében adta vissza lelkét Urának, Istenének. A 98 évből 82 esztendőt tölt szakadatlan, gyümölcsöző munkában. 16 éves korától a maga emberségéből él. 36 éven át vezeti példaadó buzgósággal a hódmezővásárhelyi unitárius gyülekezetét s annak 96 éves korában még aktív gondonka s 27 évig felügyelő gondnoka a dunatiszamenti egyházkörnek.

Ez a néhány számadat fényesen világít rá arra a csodálatos életre, amit ragyogó polgári erényekkel ékesített. Sok vonás volt benne a Jókai Arany emberéből. Bármibe kezd — sikerül neki. A sár is arannyá válik kezében. Téglagyárainak termékeivel országszerte ismertté teszi nevét. Gránitkemény tégláinál csak akaratereje és férfias jelleme szilárdabb. Nagy erkölcsi és anyagi vagyon koronázta közel 100 évre terjedő munkáját. De sikerei nem tették elbizakodottá. Mindent az én Istenemnek köszönhetek — szokta mondogatni. Az Isten nagyon szerette. Hosszú élettel, elpusztíthatatlan egészséggel és hámorral áldotta meg. Ö is szerette az Istent. Ebből a szeretekből fakadt mély vallásos érzése. Fárasztó napi munkája után olyan bizalommal tudott imádkozni, mint egy kis gyermek.

. Ez a mély vallásos érzése terebélyes gyümölcstermő fává lombosodott a sok vihart látott vásárhelyi gyülekezet fölött. Ami ma ebben a gyülekezetben szemmel látható valóság, nagyrészben az ő munkájának az eredménye. 22 évig dolgoztam vele az Ur szőlőjében. Ennek az időnek első öt évében építettük az új iskolát, lelkészi-, a tanítói és harangozói lakást s befejezésül megépítettük

59