Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

menedékházakat, gyermekotthonokat, gyermek­­menhelyeket állít fel, dolgozik az EMKE, az EIT, a Székely Történeti Pályadíj-alap, az EME előbb­­revitelón és könyveket ír a Székelyföld közgazda­sági, közművelődési, irodalmi és mitológiai kér­déseiről stb. Irodalmi munkássága jutalmazása és elismeréseképpen 1880-ban a M. T. Akadémia le­velező tagjává választja meg. Amit itt csak lexi­kális rövidséggel mondhatunk el, a korral ismerős előtt hatalmas munkateljesítményt, fáradhatatlan és igen magas értékű szellemi működést jelent. S mégis, egyházi téren végzett építő munkáját még ezeknél is többre kell értékelnünk. Mint először a székelykeresztúri, majd 27 éven át a kolozsvári Unitárius Kollégium felügyelő gondnoka, a Főta­nács és az E. Képviselő Tanács tagja és a Dávid Ferenc Egylet alelnöke, egyházunk minden meg­mozdulásában résztvesz s legtöbbször kezdemé­nyező szerepben. Jakab Elek könyvtárának meg­szerzésétől kezdve, a Dávid Ferenc születésének négyszáz éves évfordulóján (száznál több angol és amerikai kiküldött és hatalmas hazai hallgatóság előtt) 1910-ben tartott emlékezetes ünnepi beszédén át, sok új utakat nyitó, vagy az egyház megmen­tését célzó indítvány, kezdeményezés és siker fű­ződik nevéhez. Anélkül, hogy az élőket bele akar­nánk vonni ebbe a csak elmúltakról szóló gyűjte­ménybe, meg kell emlékeznünk arról a nevelésről is, melyben Kozma Ferenc gyermekeit részesítette. E nevelés jellemzésére elég felemlítenünk, hogy bár fiai közül egyik sem lépett egyházi pályára s hivatásuk jó messzire el is szólította őket az uni­tárius szervezetek közeléből, mégis mindenik meg­47

Next

/
Thumbnails
Contents