Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

•elérni, hogy „ha már apja, nagyapja is eszök után éltek, hadd éljen Feri is“, azaz, hogy középiskolát végezhessen. Keresztáron és Kolozsvárt tanul Ferenc s mikor a teológiát kitűnő sikerrel végzi, egyúttal már helyettesít is, mégpedig a kolozsvári egyházközségben és Ferenez József első lelkészt, ki akkor kapott kétévi szabadságot. Azután, Kriza püspök ígéretében hízva, hogy hazatérte után kolozsvári lelkésznek választtatja meg, külföldi egyetemek látogatására megy s Jénában, Heidelbergben és Zürichben hallgat előadásokat. Ekkor elnyeri az ezerforintos londoni ösztöndíjat, mielőtt azonban ezt felhasználhatná, az egyház vezetősége hazahívja, hogy a megürült kolozsvári lelkészi, vagy keresztúri tanári állást töltse be. Kriza ígéretében bízva, hogy t. i. kolozsvári lelkésznek választatja meg, Kozma Ferenc hazajön, de a választáson nem ő, hanem Uzoni Gábor nyeri el a legtöbb szavazatot s a püspök is Uzonit erősíti meg. így a keresztúri tanári állást fogadja el, bár lelkében nagy a csalódás, hiszen egész életében papnak készült. Mindezt azért mondottam el ilyen részletesen, hogy rámutassak arra az unitárius lélekre, mely Kozma Ferencet csalódása ellenére is később az egyház egyik legbuzgóbb munkásává tette. Alig egy év múlva ugyanis, a miniszter a keresztúri tanítóképzőhöz a neveléstan tanárának nevezi ki s újabb három év múlva már ez intézet igazgatójává. 1886-ban pedig Kolozs vármegye tanfelügyelőjévé nevezi őt ki a király. Ezzel hatalmas méretű munkálkodása kezdődik a nevelésügy területén éppúgy, mint minden más mezején a magyar közéletnek. Iskolákat, kisdedóvókat,