Ferencz József - Szent-Iványi Sándor (szerk.): Az unitárius élet munkásai (Budapest, 1940)

megvontam, csakhogy az elémbe tűzött nagy célt megközelítsem. Megakartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, az emberiségnek, nemzetének erős akarattal.“ Dániel Gáborhoz írt egyik levelében azt mondja: „Sokat küzdöttem, nyomorogtam és szenvedtem, sokat dolgoztam éjjel és nappal egy eszme, egy gondolat által hajtva, mely a közjóban foglaltatik.“

E nyilatkozatok feltárják előttünk az ő nemes nagy lelkét a maga egész mélységében s ami e szavaknak súlyt kölcsönöz az az, hogy nem puszta szavak ezek, hanem valóra váltott tények. Hosszú munkás életének minden gyümölcsét mintegy 1,400.00 K értékű vagyonát, ebből 100.000 K-t a kolozsvári unitárius kollégium építési céljára, az unitárius egyháznak hagyta.

A látszólag felekezeti célra tett hagyomány nemzeti közkinccsé vált, mert iskolákra és szegény tanulók istápolására fordíttatott legnagyobb része. Berde emlékét mégis az unitárius egyház őrzi leghívebben, bár igazán csak akkor lesz méltán megtisztelve, ha a nemzet minden rétegében ismertté válik s példája követésre talál nagyjaink között.

Élete változatos és fordulatokban gazdag, mint általában a múlt század valamennyi nagy emberéé, akiket sorsuk, rendeltetésük népük élére állított. — Tanulmányait Székelykeresztúron és Kolozsváron, az unitáriusok kollégiumában, a jogot Marosvásárhelyen a ref. kollégiumban végezte. 25 éves korában ügyvéd lett s Kolozsváron telepedett le. Az újjászülető Magyarország forron35