Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
Középiskolai tanár Bármit is mondjunk a nevelői oktatásról: az oktatás hatása javarészt nem a tananyagtól, sem pedig a rendszertől, hanem a tanító személyiségétől függ. WLASSHICH. I. 1836-ban kegyetlenül pusztított a kolera Kolozsvárt. Egy nap alatt 50—60-at vittek ki, holott csak 24.000 körül állott a lakósok száma. Brassai az Urikasinóban vacsorázott. A kitűnő és híres orvos dr. Barra, kit a közönség bálványozott és halála után szép síremlékkel tisztelt meg a köztemetőben — szintén föl járt a kaszinóba. Az orvos elbeszélte a betegedési és halálozási eseteket, s azzal rendesen eltelt az est. Addig hallgatta Brassai, hogy egyszer maga is azt álmodta, hogy kolerába esett. Egészen beteg lett tőle. A kolera elragadta az unitárius kollégium kitűnő és szeretett tanárát, Molnos Dávidot is. A mély eszű férfiú elvesztése igen nagy csapás volt az egyházra és az iskolára. Kriza János Berlinben az egyetemen hallotta meg a hírt, Pákei Lajos ekklesiai gondnoktól. Bánatának jellemző kifejezését adja válaszában: Könnyeim sokszor folytak már Tekintetes úr. Mióta keblem érzeni kezdett s láttam Státusunk árva állapotját, azonban látnom kellett azt is oly sok ízben, hogy az árvának reményei annyi szép reményei hervadtak el, s legtöbbször tavasz deriilésével kecsegtettük magunkat. De keserűbben sohase folytak, mint a felejthetetlen Molnos és megsirathatatlan Ajtai elhaltoknak hallására; mert keblem már férfiasodván, inkább csügg szilárd és a közjót érdeklő vágyakon és reményeken, s inkább tudom mérni a veszteségek nagyságát, s évekre ható sujtásait. Adjon az Isten tisztelt Molnos helyébe olyant, ki oly sikerrel és méltósággal járhasson ki és bé a nép előtt, amint ötét reményeink nem sok idő múltára rajzolták, s eddigi álláspontján oly haszonnal és szilárdsággal Dr. Boros Gy.: Dr. Brassai Sámuel élete. _ 81 — «
