Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Író és szerkesztő
ÍRÓ ÉS SZERKESZTŐ sát és meggyőződését senkijének alája nem rendeli. „Meg nem szakadó vizsgálással, mások munkái figyelmes számbavételével írtam első esztétikai alapító értekezésemet.4 „Nem siettem tanulmányaim minden parányi részecskéjét legott kiharangozni, hanem némi aránylatos érettségét vártam és tanultam, míg némi igényt tarthatnék a tanításra.“5 „Az első sor, mit nyomtatás alá írtam, betöltött harmincadik évem után lön írva. A közönség érdeklődésére tartózkodva támaszkodik most is, mint egész írói pályája alatt. Tudja, hogy „nagyra veté fejét, midőn az estétikai termékeny, de nagyobbára Schlendrian módra mívelt földjéről“ akart néhány virágot összegyűjteni. Tapasztalásból származott meggyőződésből ő is úgy látja, hogy a mi szép, nem a magyar földre való. Mégis megtette azon kevesekért, kik törekedése irányzatát elértik, s rokon gondolataik az övéivel találkozva kezet fognak — ha szinte az a sorsa lenne is, mit a „pusztában kiáltó' szónak“, mely hallóra ritkán, felelő visszhangra még ritkábban, vagy úgy lehet, sohasem talál.“ Bezáró szavaiban újból elfogja az aggódás, hogy nem fogják meghallgatni. A nagy közönségtől az ifjúsághoz fordul: „Ha a szép mesterségek theoriája körüli szemlélődéseimnek resultatuma némely lelkes if jat, kit magas repülése a bukás veszedelmének leginkább kiteszen, a tévedéstől megment s az igazi aranyat a szemfényvesztőleg csillogó nemtelen érctől, az ideákkal, s képekkel gazdag észmívet, az üres pöffedt szócsengéstől megkülönböztetni tanít, megjutalmazottnak érezem iparkodásomat.“ Brassai csak azért fog tollat, hogy a sajtó segítségével nagyobb közönséget taníthasson. Első dolgozatának minden eszméje és gondolata, lelke prizmáin verődik át megragadó szép színekben. Bírálói Lessing filosofiai munkáiban vélik föltalálni a forrást, honnan eszméit merítette.0 Eszméit nem merítette a másokéból, hanem megedzette és 4 Halljunk szót Hon. 1863 115 1. 5 Classicizmus és Romanticizmus. 1856 Pesti Napló 236 sz. “ Brossai mint philosophus dr. Gál Kelemen.- 62 —
