Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Író és szerkesztő

ÍRÓ ÉS SZERKESZTŐ

tisztázta a másokéval. Ő nem sokat tartott a teremtő genius ró 1, nem dicsekedett eredetiséggel, de azért nagyon tévedett Jósika azt mondván, hogy egyetlen eredeti ötlete nem volt. Brassai soha sem írt olyat, ami nem a saját leikéből sarjadzott. Innen magyarázható meg, hogy hatvanöt éves írói pályáján soha sem ismételte magát, hanem fokozatosan tovább haladt, tovább sarjadzott, mindig a korral tartott.

Alia jacta est. A kocka immár el volt vetve. A megnyitott forrásból visszatarthatatlanul fakadóit az áram. Pedig mindjárt, a másadik lépésnél, bele ütközött a censura gátfalába. Cikket írt a Casinóról, melyben a társadalmi érintérintkezés és a kölcsönösen mívelö hatás fontosságát fejtette ki. A cenzúra vörös irónja keresztül húzta. Veszedelmesnek találta. Újból írt. Ekkor már a nevelésről.

Horváth Istvánhoz, a Tudományos Gyűjtemény szerkesztőjéhez, küldötte be. Aggódó bizonytalanság között indította útnak. Igyekszik sok szépet mondani a nagyhatalmú szerkesztő úrnak. Udvarol neki, buzdítja a tudomány mívelésére és szeretné megnyerni dolgozata kiadására, melynek két folytatását jelenti be. Horváth megőrizte Brassai levelét a Magyar Nemzeti Muzeum levéltára számára, de a cikket vissza sem küldötte, meg sem őrizte. A levél már csak stílusánál fogva is megérdemli a nyilvánosságot.

Tekintetes Ur!

Falusi magányomból e napokban Kolozsvárra jővén, meglepő örömmel látám a Tud. Gyűjtemény 1833-iki címlapon a nagy Horváth István nevét. A Tks. Urnák ezen széles és alapos ismereteit, számos ottan megjelent értekezéseiből, ideáinak, gondolatainak szónoki, eleven és elragadó előadását 1827-ben tett rövid udvarlásomkor személyes tapasztalásomból, tanultam bámulni és tisztelni, egy ily, hazánkat büszkéitő férfiúnak, mondom, szerkesztett) keze két reményt nyújt lelkemben: egyiket azt, hogy most már a méltó és helyes ápolás nélkül szűkölködő árva, a T. Gy., uj életre és még sohasem látott fényre fog lobbanni s mind a tudományok előmenetének, mind azoknak nemzetünknél elterjedésének hathatós eszközlője lenni;

Másodikat azt, hogy a Tks. Urnák pártfogó auspiciumai alatt, idezárt csekély munkácskám is a „Nevelésről“ több bátorsággal fog egy annyira tisztelt kéz által vezettetve világ elébe lépni.

Teljes bizalommal bátorkodom tehát dolgozásom gyümölcsét Tkts. ur igazságos bíráló szemei elejébe terjeszteni, két megjegyzéstől kisértetve: 1. ha az kedvet és elfogadást találand, a második és harmadik practikai részeit is értekezésemnek, kevés idő múlva a Tks. urnák kezébe küldeni el nem mulasztom, mivel most még azoknak kidolgozására némely segédeszközök híjával vagyok, me-