Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Író és szerkesztő
ÍRÓ ÉS SZERKESZTŐ mosódik önállóvá, egyénivé. Gyermekkora óta tanulja, mondhatni szemléletileg, hol a francia forradalomból, hol meg a görögök diadalmas harcából, a lengyelek utolsó kísérletéből, hogy szabadság és szellemi függetlenség nélkül nincsen értéke az életnek, eredménye a munkának. I. 1832-ben egészen váratlanul kilépik az irodalom porondjára. A titokzatos W. betű mögé rejtett szerénységgel,1 de annál érettebb tudással, belátással és ítélettel ki adja 1832-ben a Nemzeti Társalkodóban első dolgozatát: „A gyönyörűségrőlmelyet a szépmívek szemlélése, vagy hallása okoz bennünk.“1 2 Olyan gondosan alapozott és oly tökéletesen kidolgozott mű, melyet 65 évre terjedő írói pályája alatt mindig nagyra becsült. Első lépésével kész írónak mutatkozik be. A kor szellemének megfelelően, a puritánságig magyaros igyekezik lenni. Minthogy a magyar philozophiai nyelv még egészen kiforratlan, kezdetleges, új szavakat és új formákat használ. Maga is nyelvmívelő lesz, de kikéi szófaragóink ellen, s Horátiussal szólva kéri, hogy prudenter járjanak el, „ne engedjenek oly gyakran újító viszketegségeknek.“3 Főcélja, hogy nemzetében fölébressze a természeti és művészi szép iránti érzéket, megszerettesse mind a kettőt. Fejtegetéseiben filozófus, bírálataiban aestétikus és kritikus, de célja most is, mint egész életében csak egy: a nevelés és tanítás, az öntudatra ébresztés, „mert az embert az állattól az öntudás különbözteti meg. Mert az igazi művelt ismertető jelei, egyebek mellett, az olvasni, tanulni tudás, ismereteit többíteni s a tanultat a tudományok egészével s a már tudottakkal arányba hozni és egybeszőni.“ Ebben a műben benne van minden jellemző vonása a hatvanöt éven át páratlan szorgalommal és bőséggel dolgozó írónak. Tárgyát kimerítően ismeri, átlátja és lelkesedik érette. Az irodalomban egészen tájékozva van. Szívesen meghallgatja és fölhasználja a mások véleményét, de egyéni fölfogá1 Ezzel ősei nevét tisztelte meg. 2 Nemzeti Társalkodó 1832 első félév 11—12 sz. folytatása: A szépmívek által okozott gyönyörűségről u. o. TI. félév 11—12 szám. 3 U. o. II. 68 1. jegyz. — G1 —
