Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Születése, gyermek és ifjúkora

SZÜLETÉSE, GYERMEK ÉS IFJÚKORA

konyság. Szerencse, hogy a magyar köznemesség tömegeit nem lehetett megvesztegetni. A nép gyermekei, a tanuló ifjúság, a latin kényszerzubbony alatt annál kitartóbb buzgósággal ápolták anyai nyelvüket, mert tiltva volt.

Brassai megküzdött minden nehézséggel és győzött. 1820 júniusában a secundansok között vizsgát tesz chemiából.

1821-ben is tanuló. Eljár a Molnos és Fűzi előadásaira, vizsgát is tesz, mert már szeretné megkapni a végbizonyítványt, az absolutoriumot. Bajba került, mert az akkor tanított históriát, ami nem egyéb volt cronologiánál, nem szerette, abból nem állott vizsgára.

Jól tudta, hogy az E. K. Tanács a kollégiumnak csak a megelőző évben adta ki rendeletben, hogy absolutoriumot csak azoknak adjanak, akik minden tárgyból vizsgát tesznek. Brassainak osztály-bizonyítványt adtak, s abban is kitöltetlen volt a história rovatja.

öregkori beszélgetéséből ki lehetett érezni, hogy ezt az ifjúkori rebellis tettét mindig természetesnek tartotta. Rendkívüli tanuló volt: megengedhette magának ezt a szabadságot. Önálló gondolkozó volt, nem követhetett el erőszakot saját lelkén. A 20 éves Brassai bebizonyította, hogy már paedagogus és kritikus. Tudott ítélni és tudott választani a hasznos és haszontalan között.

A tanári karnak nagy gondot adott ez a szokatlan eljárás, de nem tudott szemet hunyni a Brassai rendkívül nagy és sok oldalú tudásával szemben. Elhatározták, hogy kiadják az elbocsátó bizonyítványt (absolutorium).

Nagy kortársa, Emerson, csak 10 év múlva tanácsolja az ifjúságnak, amit Brassai gyakorlatilag megvalósított: „jelölj ki magadnak munkakört, foglalkozz azzal és ne törődj egyébbel. A társadalom nem lesz virágzó, hanem mindig beteges, amíg nem mindenki teszi azt, amire teremtve van. Az életerő csak így biztosítható annyira, hogy a tudástól a tevés terére lépjék.“

Brassai tanulói pályáját a nagy természettudós, Wallace szavaiban találjuk híven jellemezve: Előnyömre vált, hogy nem volt senkim ki segítsen, mert így magam erején kellett minden nehézséget legyőznöm, s ezzel elmém nagyon értékes nevelésben részesült.

— 54 —