Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Születése, gyermek és ifjúkora
SZÜLETÉSE, GYERMEK- ÉS IFJÚKORA III. A finom érzésű és élesen figyelő fiút a környezet idő előtt öreggé érlelte. Kis leánytestvére jó és alkalmas játszótárs lehetett volna, de nekünk, itt a messzi távolban, úgy tetszik, hogy azokban a nehéz és komor időkben, a gyermeki kedély megfelelő nevelésére nem gondoltak. Szülői, nagyszülői és nagynénjei mind olyan komoly emberek, akik között elkerülhetetlen volt a fogékony fiú korai érettsége. Ehhez nagy mértékben hozza járult atyja nevelési rendszere. A nagy paedagogus nem akarta tanítani, hanem tanultaink Még az ABC-t sem tanította meg neki, hanem rábízta, hogy ismerje meg a betűket, találja ki a szavakat. Tanuljon meg tanulni. Ha megakadt, atyjához, vagy anyjához egyaránt bizalommal fordulhatott. Anyja kora tudós asszonyai közé tartozott. Az iskolában megtanulta a latin nyelvet, tudott németül is s a világ folyása élénken foglalkoztatta. Fia előtt mindig nagy tekintélye volt, de amellett a gyermeki szeretet és bizalom mély és őszinte, mely az anya hosszú életén át szép tettekben nyilvánult meg. Egészen 12 éves koráig csak atyja tanította. Ez a tanítás egészen sajátságos, eredeti módon történt. Nem magyarázgatott, nem praelegált neki, sőt órákat sem tartott vele, kivált mikor jól olvasott s magánolvasásból Robinsont, a Gyermek If jak bibliotékáját, a Kisdedek Tárházát, a Hármas Históriát stb. megérteni bírta.“ „Ezután, ha pl. a magyar nyelv szabályait akarta megtanultatni vele, egy rövid gramatikát adott a kezébe, de nem tétetett vizsgát belőle, még maga előtt sem, hanem ha írásában hibát követett el, megjelölte, azután ki kerestette vele, minő szabályt nem tartott szem előtt s csak akkor mutatta és magyarázta meg neki, a netalán nem értett szabályt, ha azt a legjobb igyekezettel sem bírta feltalálni.“9 Atyja rendszerének tulajdonítható az a nagy tudás-vágy, amely Brassait minden tárgy és dolog iránt fogékonnyá tette. Az ö lelke himporát nem törölték le az iskola falai. Szárnya könnyű és gyors mozgását nem akasztotta meg a pedáns 9 Egy falusi pap Unitárius Közlöny 1888 évf. 1. szám.
