Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

A család

A CSALÁD .lentétek fordulnak elő közte és a hívek között.29 Hívei fel­lépnek ellene. Az elöljárók, a hívek többsége nevében tizen­egy pontban foglalják össze panaszukat. Egyenesen kifeje­zik azt a kívánságukat, hogy más rektor tétessék helyébe. Négy esztendőre nyúlt a panasz szóbeli tárgyalása. Mi­után a békés kiegyenlítés nem sikerült, az egyházi főhatóság írásban rendelte folytatni. A falusi emberek annyira hozzá voltak szokva a belső emberek megvádolásához, hogy az egy­házi főhatóság a, szóbeliséget kénytelen volt betiltani. Az egy­házköri vizsgálószéknek annyira meggyűlt a baja a személyi ügyekkel, hogy a vagyoni és valláserkölcsi, meg iskolai kérdé­sek tárgyalására legtöbbször nem maradott ideje. Az Írásbeli panaszkodás elrendelése Brassai életrajzát több rendkívül becses okmánnyal gazdagította. Ennek kö­szönhetjük, hogy az egyházközség panasza, Brassai válassza, az egyházköri bíróság és az E. Képviselőtanács határozatai fönnmaradtak. Ezek között kétségen kívül legérdekesebb, s az életrajz írója előtt legbecsesebb, a Brassai Sámuel rektor válasza. A hosszúra nyúlt perlekedést először a püspöki vizsgáló­­széknek (1796) sikerült lecsillapítani „mind a két fél elfo­gadván, a T. superintendens közjóra intézett ajánlását.“30 A püspök megvizsgálta az iskolát is. „Az iskolában egy néhány arra készített gyermek egy szép előre bocsátott ma-2" Okunk van hinni, hogy a tanítóságban elődje, de most papja Ferenci János, főképen pedig Barabás Sámuel, aki 1793-ban lett torockói pap, hozzájárultak a zavar előidézéséhez. Ezt maga dr. Brassai alkalmilag többször említette nekem. Siménfalvi György lelkész hátrahagyott irataiban határozottan állítja. Akkor a belső emberek, pap és mester, villongása napirenden volt. több egyház­­községben. 1780-ból fel van jegyezve, hogy az egyházi legfőbb ha­tóság (a zsinat) a szentmihályi, tordátfalvi és siménfalvi tanító­­mestereket elmozdítja helyükből. A mesterekre 6, illetve 3 forint büntetést szab, ha az egyházi köríratok (cursus) továbbítását elha­nyagolják. Ez a postai kézbesítés némi részben ma is megvan, de többé nem a mesterek kötelességbe. Tanulókorunkban a mester két gyermeket kiválasztott és a körözvényt kiküldötte tőlük a szom­széd községbe a papnak, aki hasonló módon továbbította. Cursus volt a neve. 30 A kolozsvári, tordai, abrudbányai, verespataki és torockói nagyobb egyházközségek püspöki vizsgálat alatt állottak. A töb­bit a köri-esperesek vizsgálták és ellenőrizték, de a püspökök is meglátogatták és tartottak bennük eanonica visitátiot. — 23 —

Next

/
Thumbnails
Contents