Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Pesti tanár és műkritikus

PESTI TANÁR ÉS MŰ KRITIKUS

ven mester nemcsak kortársai, hanem utódai felett is áll. Ezen fensöbbség okául utoljára sem találtunk egyszerűbbet, minthogy neki több esze volt mint másnak. De nem csak zenei eszet értünk, hanem azt az általános életvilágot, mely tárgyában nem fogul el, hanem azt mint egy nagyobb rendszer egy részét minden oldalról felderíti és kellő helyére sorolja. így történheték meg, hogy a lángész sem megrögzött formák, s vak utánzás kötelékeiben nem görnyed, sem az ízlés és eszély életbiztosító fékét szét nem tépi. S ha valaki e két örvénytől ment marad, Beethoven az.“

A nagy művészek és zeneköltök között válogatott. Wagnert soha sem fogadta be a kedveltek nagy társaságába. Kifogásai voltak elmélete és iratai ellen. Gegenbauer József zenetanár azt állítja, hogy Brassait, Das Judenthum in der Musik bántotta, mivel Meyerbert és Mendelsobnt támadta. A nagy művészeket és a nagy zeneszerzőket a kínálkozó alkalmakkor elhalmozta lelkesedő dicsérettel és meghajtotta előttük lobogóját. Haydn, Mozart, Rubinstein, Mendelsohn, Ernst, Joachim, Beethoven, a maga helyén és idejében í'észesiiltek méltányló tiszteletéből. Midőn magyar művészt bírált, rendesen hazafias érzelmének is, bár önkéntelenül, szívesen nyitott tért. Erkelhez benső barátság fűzte, amely át szállott a fiúra is. Székely Imre művészetét bámulta és kortársaié fölött állónak tartotta. „Sajnálva látja, mily sokan vannak, kik ferde egyodalúságukban elfogulva, csak a külföld jelességeinek tömjéneznek.“ Szemrehányólag említi föl egyik zenekritikájában, hogy egy magyar barátja azt a kérdést intézte hozzá: „Ugyan mit bámulhatnak oly nagyon a londoniak Székely Imrén?“ Hibáztatja ezt a barátját s mindazokat, akik a magyarban nem akarnak felfedezni semmi jót, „aki Hunyadi Lászlóban sem saját stilt, sem eredetiséget nem birt felfedezni“, s aki majd meg pukkan nevettében, ha eszébe jut, hogy Kisfaludi Sándort egykor magyar Petrarcának nevezték. Liszttel ifjú korában szeretett brillírozni a világ előtt. Boldog volt, hogy egy magyar talentumnak lába előtt látja a művelt világot. Bülowot hallgatja és Lisztet dicsőíti, de megbecsülhetetlen szerencséjének mondja, hogy „a legelső mes tér, Liszt ujjaiból, ajkáról szívhatja az élő lélek lehelletét.10

10 Szépirodalmi Lapok 1853 758 1.-169-