Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)

Középiskolai tanár

KÖZÉPISKOLAI TAN AB vágya ezer közül egynél is olyan átölelő, mint nála. Sőt, ami még roszabb, legtöbb ifjú nem is azért van iskolában, mivel tanulni szeretne, hanem azért, mert szülői elhatározták, hogy tanult embert csinálnak belőle. Ha a mai, tehát 60 évvel azutáni időt is figyelembe vesz­­szűk, még távolabb esünk a Brassai ideáljától: az egy helyen ülő, egyhelyről nem mozduló tanulótól. Ma minden a villany gyorsaságával akar haladni, tehát a tanulás is könnyen és gyorsan, hasznosan és praktikusan kell, hogy történjék, s azonnal alkalmazható is legyen. Minél kevesebb elmélet, mi­nél kevesebb idealizmus. A tudományt önmagáért csak a specialista keresi, de ő is csak eszköznek tekinti s nem célnak. Brassai önmagából s abból az eszményi magyar nemzet­ből indult ki, amely nem volt, tehát lesz, lennie kellett bármi áron is. Ő nem sajnálta a fáradtságot, tűrést, kitartást, mert nagy, gazdag, erős és tudós nemzetet akart látni a Kárpátok között. Nem rajta múlt, hogy ez a föltevése is csak eszmény­kép maradt. Ha a nemzet akkori tanügyi állapotát vizsgáljuk, amikor Brassai föllépett, még azt a kérdést is megoldhatjuk, hogy Brassai miért foglalkozott a középiskolának mindenik tár­gyával. Mindenütt hiányt látott és mindent pótolni akart. „Comenius intelmét senki sem vette jobban szivére: Magyar nemzetem igyekezzél rajta, hogy legyenek magyar nyelvű is­kolai könyveid. Gazdagítsd hazádat, jó és bölcs s ne csak la­tin, hanem saját nyelveden írt könyvekkel is.“ 90 éves korában, midőn ezt a nagy életkort a hozzá közel­állók ünnepelték és püspöke. Ferencz József, a küldöttség élén tanári pályáját ecsetelte, Brassai, nála szokatlan terjedelem­ben, egészen kedélyesen beszámolt tanári pályájáról : „Kérem alázatosan, hát én épen ellenkező állapotban vagyok, mint az a pap, ki mikor esőért imádkozott és jött egy nagy jégeső, azt mondta: „Adtál Uram esőt, de nincs köszönet benne.“ „Engem is oly körülmény zavart össze annak idején az egyházi Consistoriummal, ami olyan, mint a zápor­eső. Hogy miképen történt annak meghallgatására kérek egy kis szívességet:“ „Megállapodtam abban, hogy én teljesen a tanításnak szentelem magam. Ez a hajlamom, ez a szenvedélyem megvolt — US

Next

/
Thumbnails
Contents