Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TANÁB ébresztő önálló lények. Értelmesek, tiszták, átlátszók, okosak, mint az ö lelke. A kis gyermeket éppen úgy tanítja, mint a nagyot. Módszere mindenütt ugyanaz. Csak a tárgy más, de az is rendesen csak fokozatilag különbözik az előbbitől, nem lényegben. Ismeretet, tudást egyiknek sem ad, sőt módszertanában nyíltan hirdeti, hogy egyik egyén a másiknak, eszméket nem adhat, csak fölkelthet „az eszmetársulás nagy törvényénél fogva.“ A tanító és tanítvány közül azé a jeladó, sugalló, vezérlő, ösztönző szerep, ezé az alakítás, testesítés, alkotás. Szóval a végrehajtás a tanítvány feladata. Ez a foglalkozás mindennapi, szakadatlan, csaknem önkénytelen működés, a tanítóé alkalmi, csakis a tanítványhoz való viszonyára vonatkozik. A tanulás természetes, a tanítás mesterséges. A tanító fökelléke az ügyesség, a tanítványé a figyelem. A tanító, mint gazda, csak elveti a magvakat, melyekből a tanítvány elméjéből ki kelnek z ismeretek. A magnak kikelni, sarjadzani, gyarapodni, élni kell, s mindezekre elégséges idő kell, hogy a termés elkészüljön és learatható legyen. A sietés és türelmetlenség sehol sem helyes, de a tanítás ügyében káros, tehát: heveset, lassan és jól. A deductiv rendszert követi. A tanulóból veszi ki a feleletet a fölmutatott tárgyra, mint kérdésre. Ezért adja föl a kérdést, nem pedig, hogy a tanuló a kérdésben megtalálja a feleletet. Módszere a legegészségesebb logika lélektani alapon. Ezt viszi keresztül tankönyveiben. Ezért kéri a tanítókat, hogy „a bennük való rendet, mint a leggondosabb és fontosabb kiszámítás eredményét a leghívebben kövessék.“79 Ha kifogást keresünk, vagy a hallottakat figyelembe vesszük, megállapíthatjuk, hogy Brassai a magyar temperamentumhoz nem alkalmazkodott. Igen alaposan, tehát részletesen izig-vérig megakart tanítni mindent. Igen nagy kitartást és türelmet kívánt a tanulótól. Azt hitte, hogy a maga mértékét általában alkalmazhatja. Föltette, hogy mindenki azért lesz tanuló, mert tanulni akar. Feledte, hogy a tudás 79 Előszó az „Okszerű vezér“ a németnyelv tanításához. — 141 —
