Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TANAII csak igen nagy, hanem mindeneknél nagyobb gondot fordítnak.“ Brassai érdeme, hogy az iskolában a szakrendszer keresztül van víve, úgy hogy a felső osztályokban a tanárok, az alsókban a tanítók csak egyes rokontárgyakat tanítnak. Ezt az eredményt Brassai az unitárius kollégium érdemének tulajdonítja, tehát az övé, valamint az is, hogy most már a tanítók állandó jellegűek, mert legalább 3—4 esztendeig tanítnak, csak azután mennek ki egyházi pályára. A philosophiai kurzus a tudományos készültség betetözője. Minthogy Erdélyben nincsen egyetem, az ifjúság túlnyomó nagy része itt szerzi meg a logikus gondolkozást és itt készül el a papi pályára is. Ez utóbbira a végleges jóváhagyást csak akkor nyeri meg, ha a papjelölt a zsinati bizottság előtt vizsgát tesz, de ennek a vizsgálatnak főcélja a tudományos mellett, a gyakorlati ismeretek és fogások elsajátításáról szerezni meggyőződést. Brassai 1841-ben elítéli az akkori főiskolát, amely amúgy is alig több a mai főgimnáziumnál. „A magyar s Erdély-honi protestánsoknak elég egyetértésük nem vala universitást állítani, külföldre minden egyén nem mehetett, tehát olyan intézeteket állítának, melyek sem gimnáziumok, sem universitasok, s mégis mind kettőt egyesítik, s mint minden eféle zagyvák s denevér-féle alakok, az eredetieknek majd minden rossz oldalait s igen keveset a sajátságos jó vonásokból egyesítének.“52 A rendszer szembeötlő hátrányai abból állottak, hogy az alig 16 éves ifjú, már deák s olyan elbánásban részesült, amelyre nincsen megérve. Nem a fegyelmezés humanismusa ellen szól, hanem a tanítás akadémikus formája ellen. Hibáztatja „egy rakás ifjúnak a nap nagyobb részében felsőbb ügyelet nélküli tömött együttlétét. Minden erkölcsi és anyagi ragadály elterjedésére a legkedvezőbb állás.“ Sürgeti, hogy a gimnázium a szászoké mintájára állíttassák vissza valódi gimnáziumi alakjára. 52 Nemzeti Társalkodó 1841 103 1. — 118 —
