Boros György: Dr. Brassai Sámuel élete (Kolozsvár, 1927)
Középiskolai tanár
KÖZÉPISKOLAI TANÁR ház mindjárt kezdetben pénzügyi jegyzőnek alkalmazta, azután könyvtárnoknak. A könyvtárnok az unitárius egyház könyvárusa is volt. Az egyhzi kiadványokat ö kezelte. Ő árusította, ö számolt el a befolyó pénzekről. Ennél is tovább ment, a fizikai szertárt sajátjából szerelte föl és az egyháznak ajándékozta. Igazgatói működését azzal kezeli, hogy a történelem tanítását továbbra is megtartja, nehogy fönnakadás legyen. Ö is, a többi tanár is, ingyen teljesítette a vállalt munkát, hogy a pénz az akadémiára menő ifjaknak maradjon. Az új igazgató a tanulókból lett tanítókba „a classis preceptorokba“ helyezte bizalmát. Ezek részint már is tanítványai voltak, de akikkel nem találkozott az osztályban, azok is szívesen mentek védő szárnyai alá. Kérték és várták, hogy tanítványaivá fogadja, mert éretzék, hogy a legnagyobb kitüntetés, ha Brassai ellátja tanácscsal és utasítással. Bizonyos borzongás, talán mondhatnók, szent félelem fogta el ezeket a nagy diákokat, akik az ifjúság előtt olyan nagy tekintélyt élveztek, hogy rendes körülmények között, az igazgatóéval sem cserélték volna el. Ám de a tudás mérlegserpenyőjébe nem szívesen áll bele az ifjú. Brassait, mint tudóst, mindenki ridegnek, csipkelődőnek, gúnyosnak ismerte. A tanulóból lett tanítók kellemesen csalódtak. Brassai nem az igazgatói tekintéllyel, hanem a jószívű barát előzékeny készségével fogadta és vonzotta őket magához. Brassai a tanítók tanítója és nevelője lett. Aki tudott figyelni, akart tenni és tanulni, az a Brassai embere lett. Egész életében érezte és élvezte barátságát, jóságát. Az unitárius kollégiumban a paedagogarchaságot föl állították. Az új tanár, Kriza volt, az első névleges, aki az ifjúság között végezte az építő munkát, de ezalatt is, s 1841-től kezdve mindig, Brassai volt a tényleges, aki magát Krizát is bevonta bizalma és szeretete körébe. Ezalatt az új cím alatt a nevelőtanárság új functioja rejlik. Olyan egyénre volt szükség az iskolában, aki vállalkozott arra, hogy az ifjúságot megközelíti, barátja, tanácsadója lesz. A paedagogarcha minden tanuló nevelő-tanítója, aki tanítja nekik a paedagogiát, de egyben és főképen, a tanító ifjak — az osztálytanítók — ellenőre, kioktatója, fegyelmezője. Ő gondoskodik arról, hogy a tanítás — 104 —
