Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
II. Kormánybiztossága 1848 - 1849-ben
17 csirájokban elfojtotta.1 Ez időből előttem csak egy teltét említette önérzet hangján. Háromszékről is, mint általában az egész Székelyföldről, nagyon sokan telepedtek ki tanulásuk révén a megyékre, a nélkül, hogy az ősi örökségből részüket kivették volna. Most mint üldözött földönfutók, testvéreik vagy rokonaikhoz menekültek. Némelyeknél »a párna suttogni kezdett«, azaz a feleség addig zúgolódott a férj füleibe azok tartása miatt, kiknek vagyonát évek óta ingyen vagy potom bérért használták, mig a vendég szűrét kitették. A mint ezek tudomására estek, gyökeresen ható orvosságot alkalmazott. Az illetőknek minden ingó és ingatlan javakból gyorsan kiadatta a megfelelő részt, mire minden »suttogás« elnémult s a baj továbbterjedésének egyszerre vége szakadt. Háromszék vitéz népe 1848 november 15-én S.-Szt.Györgyön tartott népgyülésen kimondotta, hogy »meghalunk, de nem hódolunk!« E gyűlésen ajánlkozott Gábor Áron ágyuöntésre, miután a Dániel Gábor segédkormánybiztos által a m.-hermányi, vasgyárban megrendelt 6 drb ágyúból csak kettő készülhetett el s volt S.-Szt.-Györgyre szállítható. Innen kezdve a szép Székelyföld e kies pontján egymást követték a hős görögkor legendaszerü, nagyszerű példái. Nemcsak a Heydte rabló oláh csordáit, hanem a Gedeon rendes katonáit is sorra verték és kergették székelyeink. Bármily nagy volt is azonban a lelkesedés és kitartás, a hosszas és folytonos küzdelemben gyöngültek az 2 Erre vonatkozólag Pünkösti Gergely ur, 1848—49-iki honvédőrnagy a következő nevezetes adatot volt szives 1899. ápr. 8-án kelt levelében közölni. »Midőn (Berde M.) egy este Oltszem felől utazott S. Sztgyörgy felé, meghallotta, hogy egy ember, a ki a mozgó nemzetőrök közt volt, föllévén valószínűleg a reaktionáriusok által bujtogatva, izgatni kezdett, hogy a nemesi osztályt és az urakat meg kell ölni. Berde szekeréről leugrott, az embert letartóztatta s mint kormánybiztos hatalmával élve, Sztgyörgyre bekisértette s ottan példásan megbüntettette. Ha ezt nem teszi, az anarchia rövid időn kitört volna.« Berde Mózsa életrajza. 2
