Benczédi Gergely: Berde Mózsa életrajza (Budapest, 1901)
II. Kormánybiztossága 1848 - 1849-ben
16 mint vékony szellő az erős orkán mellett, minden hatás nélkül hangzott el a Berzenczey hatalmas, dörgő hangja mellett. A székelység tehát minden előkészület nélkül indult a nehéz feladat teljesítésére. Már pedig Berde szerint »háborút, pert és játékot mindenki azon reményben kezd, hogy nyerni fog, a kinek még reménye se lehet, az vagy könnyelmű, vagy végtelen hiú.« Különben mindig elragadtatva szólott székely vérei itten tanúsított lelkesültségéről, engedelmességéről, a kiknek, ha Bem akkor állott volna élökre, Erdélyben a rend hamar helyre állott volna. A mit Berdével előre láttak és megjósoltak mindazok, a kik a dolgoknak nemcsak a kezdetét, hanem a végét is megszokták latolni, az nagyon is hamar bekövetkezett. Gedeon osztrák tábornok már november 5-én szétágyuzta M.-Vásárhelynél a székely tábort. A kevés sorhadi katonaságtól kisért oláhság elöntötte a meghódolt Maros- és Udvarhelyszéket, melynek honvéd fiai és Erdély birtokos osztályának s értelmiségének tetemes része Háromszékre huzódott. Háromszék volt és maradt az egyetlen pont, hová az osztrák zsoldosok és rabló oláh kísérőik lábukat be nem tehették. Háromszék derék népének hónapokon keresztül kifejtett hőstettei, véres küzdelmei hazánk történelmének mindenhova egyik legszebb lapját fogják képezni. Berde kormánybiztosi minőségben szinte példátlan tevékenységet fejtett ki. E nehéz helyen szerzett hazafiui szolgálataiért, ha bitófán vagy börtönben hunyta volna be szemeit, eddig rég a haza szentéi közé sorozták volna.1 A kellő időben alkalmazott erély és tapintatosság voltak fegyverei. Úgy a katonaság között a magyar kormány ellen, mint a nép közt a nemesség ellen egyes túlbuzgók által emelkedtek lázitó hangok. Berde ezeket 1 Kormánybiztosi működését lásd: Háromszék önvédelmi harcza 1848—49. irta Nagy Sándor Kolosvár 1896. Orbán Balás: Székelyföld leírása. Pest 1869. III. köt. 185—191. 1.
