Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)
Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai
Szertartásainkban három szimbólumunk van: a kenyér és a bor az úrvacsoránál és a tiszta víz a keresztelésnél. Előbbiek Jézus megtöretett testét és kiontott vérét, utóbbi a lélek tisztaságát és ártatlanságát jelképezik. Az istentisztelet és szertartások végzésekor kétféle testtartás szerepel: állás (ima és alapige felolvasás közben), és ülés (prédikáció hallgatás közben). 5. Egyházi éneklés Az éneklés az istentiszteletnek az a mozzanata, mely által a hivek cselekvőleg bekapcsolódnak az istentiszteletbe. Az éneklés elősegítését szolgálják énekeskönyveink, amelyek néhol a templom padjaira is kitéve várják az énekelni szerető híveket. Énekeskönyvünk története hitelveink kialakulásának történetével párhuzamos. Uzoni Fosztó szerint az első énekeskönyv az 1566 körül szerkesztett német nyelvű zsoltároskönyv, amelyet a szász unitáriusok 1716-ig használtak. A második énekeskönyvünk a Dávid Ferenc és munkatársai által szerzett ,,Isteni dicséretek“ című, mely több kiadást ért meg s minden alkalommal bővült, módosult. Az utolsó kiadása „Isteni dicséretek, imádságos és vigasztaló énekek“ címen 1777-ben jelent meg. Az 1582 táján Bogáti Fazekas Miklós által készített zsoltárfordítás, melyet az unitáriusok hosszú időn át használtak, csak kéziratban maradt fenn. Hasonlóképpen kéziratos formában használták és maradt fenn a Tordai János által készített zsoltárfordítás is. 1837-ben jelent meg „Istent dicsőítő magasztalások és esedezések“ címen egyházunk új énekes96
