Négyszáz év 1568-1968. Emlékkönyv az Unitárius Egyház alapításának négyszázadik évfordulója alkalmából (Kolozsvár, 1968)

Az Unitárius Egyház istentisztelete és szertartásai

ember cselekvő magatartása nélkül is ható ige gépies közvetítése; nem propaganda vagy reklámtevékenység az egyház és szertartásai mellett; nem közismereteket terjesztő előadás; nem szórakoztató vagy esztétikai élményt nyújtó megnyilatkozás; nem a moralizálás eszköze; nem teológiai álláspontok szócsöve; nem vallási polémiák módszere; nem is írásmagyarázat csupán. Az unitárius egyházi beszéd nevelő, keresztény jellemet formáló, jézusi személyiséget építő tevékenység. Eszköze a nyelv, módszere a közlés, célja az értelem felvilágosítása, a hit és lelkiismeret felébresztése, a cselekvő akarat megindítása a legfőbb jó irányába: Istenországa irányába. Egyházi beszédeink bibliai textusból indulnak ki, de felölelik az egyetemes isteni kinyilatkoztatás egyéb területeit is.

Prédikáció-irodalmunk rendkívül gazdag. Dávid Ferenctől napjainkig, négy évszázadon át hazánk különböző könyvtáraiban az unitárius prédikációk ezrei gyűltek össze. Ezek a prédikációk hű tükrei a különböző korok hitelvi és szertartási életének. Prédikáció irodalmunkban több korszakot különböztetünk meg, melyek az unitárius szellem kifejlődésének is a korszakai. így pl. Dávid Ferenc kora; Enyedi György, Árkosi Benedek és Keresztúri Sámuel hiterősítő, hitvitázó korszaka; Szentábrahámi Mihály, Fehérvári Sámuel, Geiza József és Kozma Mihály ún. skolasztikus teológizáló korszaka. Majd következik egyháztörténelmünk legnagyob és legdicsőbb korszaka: a felvilágosodás, melynek képviselői az új unitárius szellem megformálói voltak: mint Körmöczi János, Kozma Gergely, Márkos György, Szász Mózes, Molnos Dávid, Kiss Mihály, Szilveszter György, Fűzi János és mások. A felvilágosodás a 18. század közepén túlzott racionalizmusba merevedett bele, melyből

99